„Az én szememben a hegedű, a legnőiesebb húros hangszer olyasvalami, amit dédelgetni és becézni kell.” Minden idők egyik legismertebb hegedűművésze, a zene fáradhatatlan és szuggesztív népszerűsítője, Yehudi Menuhin 20 éve, 1999. március 12-én halt meg.
Yehudi Menuhin 1916. április 22-én született belarusz zsidó család gyermekeként New Yorkban. Családja vasszigorral egyengette karrierjét, még azt is előírták neki, hogy mit olvashat és kikkel barátkozhat. Háromévesen kezdett hegedülni, kilencévesen már csodagyermekként ünnepelték, tizenegy évesen adott koncertje előtt rendőrkordonnal kellett visszatartani a rajongók tömegét.
Mivel az egész világ látni akarta, 1935-ben 110 koncerten lépett fel 63 városban, játékát hallva Albert Einstein (maga is lelkes hegedűjátékos) így kiáltott fel: most már tudom, hogy van isten a mennyben. Menuhin a turné után visszavonult, hogy technikáját fejlessze, hogy – szavai szerint – megtanulja mindazt, amit addig ösztönösen játszott.
A II. világháború alatt félezer koncertet adott a szövetséges erők és a vöröskereszt támogatására, fellépett a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélői előtt is. 1947-ben a háború után első zsidó zenészként lépett fel Németországban, a zenekart a náci kollaboráns vádjába keveredett Wilhelm Furtwängler vezényelte.
Nem ismert zenei korlátokat: együtt zenélt Ravi Shankar szitárművésszel, a Beatles együttessel, dzsessz-zenészekkel, cigányprímásokkal. Szívügye volt a tehetségek felkarolása és támogatása, 1956-ban a svájci Gstaadban alapított iskolát. 1959-ben Angliába költözött, ahol kibontakozott karmesteri karrierje. 1963-ban Stoke d’Abernonban megalapította a róla elnevezett iskolát, amelyben a zenei és a hagyományos oktatás párhuzamosan folyt.
„Az én szememben a hegedű, a legnőiesebb húros hangszer olyasvalami, amit dédelgetni és becézni kell. A játékos legapróbb érintésére is reagál, és egész mogorva tud lenni, ha nem szelíden és avatott kézzel nyúlunk hozzá. Ebből a szempontból egyáltalán nem hasonlít a zongorára. Szöges ellentétben állnak egymással, és teljesen felfoghatatlan számomra, hogyan képes bárki is nőiesnek nevezni a zongorát, amikor olyan a billentyűzete, akár egy vicsorgó fogsor! A csembaló kedves hangszer – hogy a clavichordot ne is említsem –, de a zongora háromlábú szörnyeteg.” (Yehudi Menuhin – Curtis W. Davis: Az ember zenéje)
1969-től az UNESCO nemzetközi zenei tanácsának elnöke volt, megkapta a becsületrendet, a Nehru-rendet, Svájc díszpolgára lett, 1985-ben megkapta a brit állampolgárságot, 1993-ban II. Erzsébet királynő élethosszig tartó bárói címet adományozott neki, így kijárt neki a lord megszólítás.
A számtalan jótékonysági koncertet vállaló, mélységesen humánus virtuózt az UNESCO 1992-ben tiszteletbeli jószolgálati nagykövetté nevezte ki. A zenét el akarta vinni a hátrányos helyzetűekhez, a mozgáskorlátozottakhoz, a szegényekhez, az idősekhez, sőt a bűnöző gyerekekhez is, mivel hitt benne, hogy így reményt, bizalmat és örömöt nyújthat nekik. Menuhin szerint a zene univerzális nyelv, maga a hit és a szeretet, amelynek segítségével az emberek jobban megérthetik egymást. Fáradhatatlanul népszerűsítette a zenét, az ő kezdeményezésére ünnepeljük október elsején a zenei világnapot, könyve és tévésorozata született Az ember zenéje címmel.
„A zene szavak nélkül is képes összekapcsolni az érzést a gondolattal. Jól bizonyíthatja ezt egy nemrég készült tanulmány, amely a kései humanista pszichológus, Abraham Maslow szavai szerint „az emberi élmények csúcsáról” szól. Öt kontinensen végzett vizsgálatai után arról számolt be, hogy a két legáltalánosabban elismert csúcs a zene és a szex.” (Yehudi Menuhin – Curtis W. Davis: Az ember zenéje)
Magyarországhoz különleges kapcsolat fűzte, először 1930-ban lépett fel Budapesten. Bartókot a század legnagyobb zeneszerzőjének tartotta, ő volt az első nem magyar hegedűs, aki Bartók-műveket adott elő, és 1944-ben New Yorkban ő mutatta be a Szonáta szólóhegedűre című darabot, amelyet Bartók neki komponált. A háború után első külföldi művészként Menuhin lépett fel Magyarországon. Kodálytól is kért hegedűversenyt, de a teljes műnek csak töredéke készült el.
„A magyarok és a románok életét úgy járja át a zene, ahogy senkiét máshol a világon. Más kisebb nemzetek, amelyek hirtelen saját identitásukra ébrednek, vagy egy despota, vagy egy forradalmár képében látják tükrözni önmagukat, aki felgyújtja a várat, vagy a bosszújával üldözi a szomszéd népeket. Magyarországon és Romániában a nemzeti hősök zenészek: Magyarországon Kodály Zoltán osztozik Bartók Bélával ezen a tiszten, Romániában Georges Enesco osztatlanul és vitathatatlanul bírja honfitársai tiszteletét.” (Yehudi Menuhin: Befejezetlen utazás)
Yehudi Menuhin 1999. március 12-én egy berlini kórházban halt meg szívbénulás következtében.
