200 éve született Johann Gregor Mendel, a modern örökléstan és genetika osztrák úttörője. A főleg borsóval végzett keresztezési kísérleteinek jelentősége elsősorban a jól átgondolt metodikában és azok statisztikai feldolgozásában rejlik. Munkásságát csak évekkel halála után ismerték el, ma már az úgynevezett mendeli törvényszerűségek az öröklődés-kutatás alapjait képezik.
Johann Gregor Mendel 1822. július 20-án az északkelet-morva Heinzendorfban (Hyncice) született egyszerű paraszti családban. Tanítója hamar felismerte tehetségét, és azt ajánlotta a szülőknek, hogy taníttassák tovább fiukat. A gimnázium elvégzése után Mendel – részben anyagi okokból, mivel apját baleset érte és nem tudta tovább fedezni a taníttatás költségeit – novíciusként belépett az ágostonrendi szerzetesek brünni kolostorába. A kolostor intellektuális légköre – az apát és számos szerzetes is neves kutató volt – felkeltette természettudományos érdeklődését. 1847-ben pappá szentelték, 1845 és 1848 között a kolostor iskolájában teológiát tanult. 1849-ben a znaimi (znojmói) gimnáziumban lett helyettes tanár, de mert nem sikerült tanári diplomát szereznie, vissza kellett térnie a kolostorba. Tudásának hiányosságait pótlandó az apát 1851-ben a bécsi egyetemre küldte matematikát és természettudományokat tanulni, a rend költségén négy félévet végzett el. 1854-ben a brünni reáliskolában lett tanár, egyetemi katedrát nem kapott, mert a természettudományos ismeretek tanszékén nem tudta letenni a professzori vizsgát.
Matematikai és botanikai ismereteit hobbiszinten borsótermesztésben élte ki. 1857-től nyolc éven át tanulmányozta a borsó öröklődési törvényszerűségeit, 35-ször 7 méteres területen évente 4-5000 növényt termesztett. Az eredményeket gondosan dokumentálta, és ugyanilyen pontossággal értékelte is azokat. A növényeket ő maga porozta be, s gondosan ügyelt arra, hogy rovarok ne férjenek hozzájuk, így biztos lehetett abban, hogy azok csak egy őstől származnak. Az így termesztett növények magjait külön ültette el, és tanulmányozta az újabb és újabb nemzedéket.
Mendel a borsó magasságát és alakját vizsgálva jutott el az öröklődés törvényszerűségeinek felismeréséhez. Első szabálya, az uniformitás törvénye szerint az első hibridnemzedék valamennyi tagja egyforma. A hasadás avagy szegregáció törvénye azt mondja ki, hogy az első nemzedék egyedeit egymás közt keresztezve ismét megjelennek a szülői tulajdonságok. Végül a szabad kombinálódás törvénye azt mondja ki, hogy a tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek.
Az öröklődés alapvető törvényszerűségeiről tartott nagyszámú tudományos előadása nem talált megfelelő visszhangra. Amikor a helyi tudományos társaságban felolvasta értekezését, sem kérdés, sem vita nem volt. 1865-ben, majd 1869-ben két írásban tette közzé a brünni tudományos folyóiratban eredményeit, minden visszhang nélkül. A saját amatőrségének tudatában lévő Mendel megpróbálta megszerezni néhány ismert botanikus támogatását. A legközelebbi nagynevű tudósnak elküldött dolgozata és levelei azonban válasz nélkül maradtak, mire a csalódott pap felhagyott a kísérletezéssel. Erre más ok is késztette: meghízott és túl nagy fáradságnak találta a hajladozást a kertben. Jóval örvendetesebb volt személyes sorsának fordulata: ha a külvilág nem is ismerte őt el, a kolostor falain belül legalább méltányolták és 1868-ban apáttá választották. Ezután már hivatali elfoglaltságai miatt sem folytathatta botanikai kísérleteit, bár szabadidejében továbbra is foglalkozott faültetéssel, gyümölcstermesztéssel, méhészettel, meteorológiával.
Mendel magányosan és csalódottan 61 évesen hunyt el 1884. január 6-án a morvaországi Brünnben (Brno), nem is sejtve, hogy halála után híres ember és iskolai tananyag lesz. Munkássága több évtizedig mellőzött és ismeretlen maradt. Tudományos eredményeit a századforduló táján fedezték fel újra, amikorra az ő pontos megállapításai már érvényre jutottak a természettudományok terén.
Egyéniségében számos ellentmondás rejlett. Például az egyetlen morvaországi egyházi méltóságként támogatta a liberális kormánypolitikát, amikor azonban rendszabályokat foganatosítottak a kolostorok ellen, megalkuvás nélkül védelmezte azok tulajdonát. Darwinhoz való viszonyulását illetően is egymásnak ellentmondó vélemények formálódtak – tény azonban, hogy Mendel felfedezései jelentősen kiegészítették Darwin fejlődéselméletét, és döntő mértékben járultak hozzá a mai biológiai világképhez.
