215 éve született Fényes Elek akadémikus, a mai magyar statisztikai szolgálat kiemelkedő előfutára, földrajztudós, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc elkötelezett híve.
Fényes Elek 1807. július 7-én, a Bihar megyei Csokajon született. Jogászként felismerte, hogy az ország ügyeit intéző politikai elit nem eléggé tájékozott az ország földrajzi, népességi, mezőgazdasági és kereskedelmi viszonyairól. Mindössze 23 esztendős volt, amikor felhagyott jogászi tevékenységével, életét attól fogva a statisztikai adatok gyűjtésének és közzétételének szentelte, aminek során a pártatlanság volt a vezérfonala. Kortársai közül egyesek egyszemélyes, mozgó statisztikai hivatalként jellemezték.
Első nagy, hatkötetes munkája, amely 1836 és 1840 között jelent meg „Magyar országnak ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben” címmel, akadémiai levelező tagságot, díjakat hozott a számára.
Mérföldkőnek tekinthető első kimondottan statisztikai jellegű műve, a háromkötetes „Magyarország statisztikája”.
A Statistik des Königreichs Ungarn című műve 1844-ből való (Fényes Elek kétkötetesre tervezte, de csak az első kötet jelent meg). Ez az első olyan hazai statisztikai munka, amely tárgyszerűen veszi számba az ország földrajzi, népességi, ipari, bányászati, kereskedelmi és mezőgazdasági viszonyait. A Magyarország leirása és a Magyar gazdatiszti névtár 1847-ben, Komárom megye statisztikája 1848-ban jelent meg.
1848 tavaszán az első felelős magyar minisztériumban Szemere Bertalan belügyminisztériumi osztálytanácsosnak nevezte ki, valamint megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével és vezetésével. A szabadságharc bukása után Haynau elől szülőföldjén bujdosott.
A „Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város falu és puszta betürenben körülményesen leiratik” című négykötetes munkája 1851-ben jelent meg. E műve a mai napig a szakkönyvtárak törzsanyagának számít, alapmű a helytörténettel, helyismerettel, településtörténettel foglalkozók számára.
A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban rendes tagjává választotta. Fényes Elek azonban akadémiai székét nem foglalta el, ezért a rendes tagok sorából törölték. 1869-ben pályázott az akkor alakuló Fővárosi Statisztikai Hivatal vezetői posztjára, sikertelenül. Élete utolsó éveiben a hivatal díjnokaként dolgozott egy helységnévtár összeállításán. Támogatta őt az írói segélyegylet, majd Gorove István miniszter biztosított számára nyugdíjat.
A budapesti nemzetközi statisztikai kongresszusra készült „A hivatalos magyar statisztika 1876. szeptember 1-jén” kiadását Fényes Elek már nem érhetett meg. Hosszú betegség után, 1876. július 23-án halt meg Újpesten.
A Központi Statisztikai Hivatal azzal is őrzi Fényes Elek emlékét, hogy a statisztika és a számítástechnika alkalmazásában, valamint az azokhoz kapcsolódó kutatási tevékenységben kimagasló teljesítményt nyújtó szakembereket a róla elnevezett emlékéremmel tünteti ki. A díjat minden évben születésének évfordulóján adják át.
