„Az élet, bár lehet, nem más, mint kínok halmaza, kedves nekem, s meg is fogom védeni.” 220 éve született Mary Wollstonecraft Shelley angol írónő, Frankenstein „szülőanyja”.
Mary Shelley 1797. augusztus 30-án Londonban született Mary Wollstonecraft Godwin néven. Apja, William Godwin kiugrott lelkész, újságíró, író, radikális szabadgondolkodó, az angol jakobinusok vezére, a szabad szerelem híve volt. Anyja, Mary Wollstonecraft, az első feminista írónők egyike Mary születése után gyermekágyi lázban meghalt. A gyereknevelés Godwinra maradt, akinek háza tudósok, művészek, ismert szabadgondolkodók törzshelye volt, s vitáikból a gyerekek többet tanultak, mint a könyvekből.
„Mily változóak az érzelmeink, s milyen különös, hogy még a legnagyobb nyomorúságban is szerelmetesen ragaszkodunk az élethez!”
A házban gyakran megforduló neves költő, Percy Bysshe Shelley és Mary egymásba szerettek, vonzalmuknak az sem állhatott útjában, hogy Shelley éppen nős volt. (A poéta felajánlotta feleségének, hogy éljenek hármasban, de a nő ezt elhárította.) 1814-ben Shelley és Mary Franciaországba szöktek, ahonnan néhány hét múlva üres erszénnyel tértek vissza. Egy örökség révén némi pénzhez jutottak, s 1816 tavaszán meglátogatták a Svájcban időző Byront.
A Genfi-tó partján fekvő Villa Diodatiban összegyűlt társaság beszélgetéseit a kor divatos témái uralták, szóba kerültek kísértethistóriák, természetfölötti jelenségek, okkultizmus, Galvaninak az elektromossággal folytatott kísérletei. Végül a költők írói versenyt javasoltak, a feladvány egy rémtörténet lett. Mary egy felzaklató álom hatására megírta az ifjú tudós Victor Frankensteinről és az általa kreált szörnyről szóló novellát. Az egyöntetű siker nyomán, Shelley bíztatására Mary regénnyé bővítette a szöveget, a könyv 1818-ban jelent meg Shelley nevével (a kiadó nem hitte el, hogy a remekmű írására nő képes lett volna.) Mary Shelley álma akár a valósághoz is köthető lehetett, hiszen a 19. század végi Anglia sajátos társadalmipszichológiai légkörében, az agyonszabályozott, puritán és álszent erkölcsű viktoriánus életforma uralma idején, a szokásosnál nagyobb erővel robbantak a szenzációs bűnesetek. Elég csak Hasfelmetsző Jack híressé és hírhedtté válására gondolni.
A magyarul Göncz Árpád fordításában olvasható regényben Victor Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…
Frankenstein és szedett-vedett emberi testrészekből összetákolt teremtményének véresen szomorú története meghódította az olvasókat. Azt már csak kevesen tudják, hogy az eredeti mű ízig-vérig romantikus regény volt, szerelemmel, szenvedéssel, csak a filmfeldolgozások csináltak belőle horrortörténetet.
„A tökéletességre törekvő embernek mindig meg kell őriznie derűjét és lelke békességét, sohasem szabad engednie, hogy nyugalmát megzavarja a szenvedély vagy a futó vágy. Nem hiszem, hogy a tudás kergetése kivétel lenne e szabály alól. Ha az ember olyan tanulmányoknak szenteli magát, amelyek érzelmeit elszegényítik, vagy elveszik az ízét az egyszerű örömöknek, amelyeket egyébként semmi sem zavarhat meg, akkor e tanulmányok bizonyára törvénytelenek, azaz ellentmondanak az emberi természetnek. Ha e szabályt mindig figyelembe vették volna, ha senki se adta volna a fejét olyasmire, ami feldúlja családi érzéseinek békességét, Görögország se került volna soha rabszolgasorba, Caesar megkímélhette volna hazáját, Amerikát lépésről lépésre fedezhették volna fel, s nem pusztultak volna el Mexikó és Peru ősi birodalmai.” (Mary Shelley: Frankenstein)
Mary W. Shelleynek egy-egy remekbe sikerült műve jólesően borzolta az angol polgár idegeit, szoktatta az izgalomra. A szakmai sikert azonban személyes tragédiák kísérték: Mary féltestvére és Shelley felesége is öngyilkos lett. A megözvegyült költő feleségül vette Maryt, s 1818-ban Itáliába utaztak, ahol egy évvel később meghalt hároméves fiuk, majd kislányuk is. Az asszony búskomorságba esett, férje más nők társaságát kereste, csak újabb fiuk születése hozta őket közel egymáshoz, ám 1822. július 8-án a költő csónakbalesetben meghalt.
A magára maradt Mary visszatért Angliába, ahol minden idejét férje költői hagyatékának gondozására és az írásra fordította. E korszakából – noha egyik sem érte el a Frankenstein színvonalát – kiemelkedik a Gálvölgyi Judit fordításában olvasható, 21. században játszódó és az emberiség pusztulásának apokaliptikus vízióját rajzoló Az utolsó ember című fantasztikus regénye, amelynek főszereplőiben Shelley-re és Byronra ismerhet az olvasó.
A történetben a 21. század második felében újra felüti fejét a pestis szörnyű réme, és a Közel-Kelet felől támadva tizedelni kezdi a civilizált világ lakosságát. Az egyre elkeseredettebb emberek helyzetüket folyamatos háborúskodással teszik még elviselhetetlenebbé, és a Föld népessége mind rohamosabb ütemben fogyatkozik. Vajon visszafordítható-e a folyamat, vagy fajunk végérvényesen kihalásra ítéltetett?
Mary Shelley műve nemcsak az angol, de a világirodalom klasszikusa is, amelyben a Frankenstein „szülőanyja”” megteremtette az évtizedekkel később divatossá váló világvége-történetek ősét. Ez az elgondolkodtató, filozofikus regény látnoki erővel jósolja meg a jövőt, és megíródása óta, ha lehet, csak még időszerűbbé vált – bizonyság erre az is, hogy most készül belőle film az Egyesült Államokban.
Utolsó időszakában egyre súlyosbodó agydaganatával kellett megküzdenie, ami végül az 1851. február 1-jén bekövetkezett halálához vezetett.
Leghíresebb műve és iszonyú teremtménye először 1931-ben tűnt fel a filmvásznon, a szörnyet a valóban rémisztő külsejű Boris Karloff játszotta. Azóta számos feldolgozás készült, amelyeknek vajmi kevés közük van az eredeti műhöz. Ennek filmre vitelével utoljára Kenneth Branagh próbálkozott 1994-ben,Frankensteint ő maga, a monstrumot pedig Robert de Niro játszotta.
2010-ben mutatták be Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című új filmjét, a napjaink környezetébe ültetett teremtő-teremtmény történetet. A Mary Shelley Frankenstein című regénye nyomán készült film a teremtő ember és teremtménye története: a szeretet után sóvárgó, kitaszított ember mítosza éled újra apa és fiú találkozásában. Az intézetben felnőtt 17 éves Rudi (Frecska Rudolf) egy nap beállít egy lerobbant budapesti bérházban élő anyjához (Monori Lili), hogy megtudja, ki az apja. A házban egy rendező (Mundruczó Kornél) éppen szereplőválogatást tart, és magával ragadja a fiú ártatlansága. Az eredetileg jó szándékkal érkezett Rudi azonban ölni kezd, a rendező pedig rájön, hogy a szörny az ő fia.
