1987. január 25-én halt meg a legendás bűvész, Rodolfo, aki valószínűleg mind mai napig hazánk legismertebb és legnépszerűbb bűvésze, előadóművésze.
2011-ben a századik születésnapját ünnepeltük Rodolfónak, polgári nevén Gács Rezsőnek, aki 1911. május 16-án született Budapesten és 1987. január 25-én halt meg. Apja nyomdai betűszedő volt Józsefvárosban.
A kínai trükk
Édesanyja Wolf Katalin, édesapja Gross Ignác eredetileg nyomdász, betűszedő volt Józsefvárosban, majd egy helyi pálinkamérés tulajdonosa lett, két testvére volt András és. Négy elemit és négy polgárit végzett, elsősorban anyagi okokból. Tizennégy éves korában inasnak adták a Gál úridivat-üzletbe.
A bűvészmutatványok felé egy kínai gyöngyárus kézügyessége inspirálta, aki egy trükköt tanított meg neki dunai kavicsokkal előadva, másnap már a Mátyás téren a gyerekeknek adta elő a „mutatványt”. Ezt látta meg Ódry Zuárd, a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke, és elkezdte tanítani.
Vigyázat! Csalok!
Első alkalommal 1930-ban a Fővárosi Nagycirkuszban lépett fel, s mutatványaival hamarosan külföldön is ismertté vált. Fellépett Londonban, Lausanne-ban, Párizsban és Berlinben. „Tudományát” az Artista Akadémián, majd az Állami Artistaképző Intézetben tanította, s könyvet is írt művészetéről. Révész Gy. Istvánnal együtt írt Vigyázat! Csalok! című memoárt. A szakmai titkokat felfedő Bűvészkönyvet sokan olvasták, sok gyermek kedvenc játéka volt az általa összeállított bűvészládika.
Dolgozott együtt a két Latabárral, Feleki Kamillal és Alfonzóval, önálló revücsapatot alakított, amellyel 1939-től bejárta az egész Balkánt. Turnézott Egyiptomban, Nyugat-Európában, tanította a szakmát az Artista Akadémián, majd az Állami Artistaképző Intézetben. A világháború idején a fronton szolgált, kórházakba vitték el, ahol a kéz és lábnélküli emberroncsok arcára varázsolt mosolyt művészetével. „Ágytól ágyig vittem trükkjeimet…, akkor nem egyszerűen művésznek, de Sámánnak, Varázslónak éreztem magam.”
Családnevét (Gross) 1945 decemberében magyarosította Gács-ra.
„Az nem művész többé”
„Ha nem gyakorolok egy napig, nem történik semmi. Ha nem gyakorolok két napig, én észreveszem. Ha három napot hagyok ki, azt már a közönség is észreveszi”– nyilatkozta. Erőssége volt a kézügyesség, de elkápráztatta közönségét a gondolatolvasás, a mnemotechnika, a szuggesztiós mutatványok és a színpadi zsebtolvajlás trükkjeivel.
„Gondolatátvitelt csak intelligens közönséggel lehet csinálni, aki nem gondol semmire, azzal nem tudok mit kezdeni”- mondta egyszer Rodolfó. Összesen ötezer mutatványt és kombinációt ismert, és fejlesztett ki. Hiteles művész és ember volt, a legegyszerűbb helyeken, a legszegényesebb körülmények között éppoly igényes előadást tartott, mint a csillogó színpadokon, neves helyeken. Hetven éves kora után is napi négy órát gyakorolt, egy kétméteres tükör előtt ellenőrizve mozdulatait.
Elmondása szerint csak a bűvészet érdekelte, barátai körében is újabb és újabb trükköket mutatott be, ezzel is felmérve a várható sikert. Hiteles művész és ember volt, a legegyszerűbb helyeken, a legszegényesebb körülmények között éppoly igényes előadást tartott, mint a csillogó színpadokon, neves helyeken. Rodolfónak egyedülálló varázsa volt; máig emlékezetes, ahogy a “Vigyázat, csalok!” mondattal figyelmeztetette közönségét, az mégsem jött rá soha a trükkökre.
Művészetét nem a varázslás, a sámánság jellemezte, hanem a küzdelem, az akaraterő, a kemény munka eredményeként létrejött csoda. Hitvallása szerint „Az a művész aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.”
