Robert Fulton a gőzhajó feltalálása mellett más téren is termékeny feltalálónak bizonyult: konstruált márványt fűrészelő és csiszoló malmot, vízhajtású kötélverő gépet, és foglalkozott a torpedóval is.
„Hogy mi? Ön olyan vitorlást akar építeni, amely a széllel és az áramlattal szembe megy, miközben a fedélzet alatt tűzijáték ropog? Már megbocsásson, de nincs időm ilyen sületlenségeket végighallgatni!” – kiáltott fel Bonaparte Napóleon, amikor 1800-ban Robert Fulton gőzhajójáról értesült.
1765. november 14-én született a pennsylvaniai Little Britainben (ma Fulton) Robert Fulton. Az ír bevándorlók gyermeke egy kis farmon nevelkedett, ám a család már gyermekkorában csődbe jutott, apját is elveszítette. Pályafutását ékszerésztanulóként kezdte, majd festőnek állt, maga Benjamin Franklin is ült neki portrét. 1786-ban tanulmányútra Angliába utazott, ahol számos mérnökbarátot szerzett és maga is érdeklődni kezdett a műszaki tudományok iránt. A gépek világa annyira vonzásába kerítette, hogy feladta sikeres művészi pályáját és kitanulta a mérnökséget. Angliában akkoriban kezdtek komolyabb csatornaépítési munkálatokba, a vasút megjelenéséig ezeken zajlott a teherszállítás. Fulton előbb csak a csatornák hajózhatóvá tételével foglalkozott, de hamarosan már a hajók újfajta, gőz alapú meghajtásán kezdett gondolkodni. Akkoriban a gőzszivattyúval kifecskendezett vízsugaras és a lapátkerekes megoldások léteztek, Fulton kísérletei során arra a következtetésre jutott, hogy több forgó lapátot kell szerelni a hajótestre.
1797-ben Franciaországba ment, ahol barátságot kötött Laplace-szal, és hét évig egy működő tengeralattjáró megalkotásán fáradozott. A francia kormány kezdetben érdeklődést mutatott tervei iránt, abban reménykedve, hogy így megsemmisíthetik a brit flottát. Fulton 1801-ben saját költségén épített tengeralattjárót, amellyel megtámadott két angol hajót, de azok gyorsabbak voltak és elmenekültek. (A jármű neve Nautilus volt, ez ihlette Verne Gyulát Nemo kapitány kalandjainak megírásakor és másfél évszázaddal később így hívták az első amerikai atom-tengeralattjárót is.) A kudarc után a britek fogadták fel, de ők is hamar érdeklődésüket vesztették, miután a kísérletek eredménytelennek bizonyultak.
Fulton időközben a víz felszínén is próbálkozott. 1801-ben Livingstone párizsi amerikai követtel 20 méter hosszú, oldalsó lapátkerekű gőzhajót építettek a Szajnán, de ezzel a járművel is kudarcot vallottak. 1806-ban hazatért Amerikába, de egy évvel később már újrakezdte a kísérleteket. A hajóhoz a gőzgépet Angliából, James Watt műhelyéből hozatta, a hajótest a gyors óceánjárókhoz hasonlított, de két oldalán primitív lapátkereket helyeztek el. A Clermont először csalódást okozott, de néhány igazítás után 1807. augusztus 17-én harminckét óra alatt, ötmérföldes átlagsebességgel felhajózott a Hudson folyón New Yorktól Albanyig.
Fulton és Livingstone terjeszkedni kezdett: a diplomata már korábban monopóliumot szerzett New York és a Mississippi alsó folyásán a gőzhajózásra, így megkezdték az üzletszerű hajózást. Pittsburgben építtetett gőzhajójuk nagy nehézségek árán levergődött New Orleansig is, de gyorsan kiderült, hogy a nagy folyó sodrása ellen csak Natchezig tud feljutni, így a közlekedést e két város között indították be. 1810-ben már három modosított, „utasbaráttá” tett hajójuk járt a Hudsonon, s gőzhajók működtek a kompátkelőhelyeken a nagyvárosokban.
A járművek a kongresszus képzeletét is megragadták, s 1812-ben, az angol-amerikai háború kitörésekor elrendelték, hogy építsenek egy hadigőzöst Fulton tervei szerint. A lapátkereket ezúttal a két hajótest közé tették, a gőzgép az egyik, a kazánok és a kémények a másik hajóban kaptak helyet. A 48 méter hosszú, csak hat csomó sebességre képes, de nehézfegyverzetű Demologos soha nem vett részt csatában, mert 1814 októberében bocsátották vízre, két hónappal a béke megkötése előtt. Ezután a kikötőben vesztegelt, 1829-ben robbanás pusztította el. Fulton soha nem gazdagodott meg: bevételeit kísérleteire, jótékonyságra, továbbá a monopóliumát és szabadalmát vitatók elleni pereskedésekre költötte. Egy bírósági meghallgatás után útban hazafelé megfázott, tüdőgyulladást kapott és 1815. február 24-én New Yorkban meghalt. Hivatalos temetést kapott, de az örökösei által az államtól követelt 100 ezer dollárt csak 1846-ban, és akkor sem teljes egészében, kamatok nélkül kapták meg.
Fulton más téren is termékeny feltalálónak bizonyult: konstruált márványt fűrészelő és csiszoló malmot, vízhajtású kötélverő gépet és foglalkozott a torpedóval is. A közvélekedés őt tekinti a gőzhajó feltalálójának, de ez csak részben igaz: a szintén amerikai John Fitch már 1791-ben épített egy gőzhajót, amely menetrendszerűen közlekedett Philadelphia és Trenton között. A járaton azonban kevesen utaztak, a pénzügyi támogatók a veszteségek miatt kihátráltak Fitch mögül, végül a hajó 1792-ben viharba került és elsüllyedt. Fulton volt az első, aki nyereségesen működtette és közismertté tette a gőzhajót, így övé lett a hírnév és 1900-ban bekerült a híres amerikaiak dicsőségcsarnokába is. Találmányának jelentősége alig felmérhető: a tengeren utazók többé nem voltak kiszolgáltatva a szél kénye-kedvének, az általa indított közlekedési forradalom eredményeként ma már a Föld legtávolabbi pontjai is csak néhány óra távolságra kerültek egymástól.
