420 éve, 1606. július 15-én született Rembrandt Harmenszoon van Rijn, a holland aranykor legnagyobb mestere. A fény és az árnyék költőjeként tartjuk számon, de legalább ennyire lenyűgöző emberi története: a siker és a bukás, a szerelem és a veszteség, valamint az önmaga iránti könyörtelen őszinteség tette halhatatlanná.
– 4+2 érdekesség Rembrandtról, aki örökre megváltoztatta a festészetet
Rembrandt Harmenszoon van Rijn nemcsak a holland aranykor legnagyobb mestere volt, hanem az emberi lélek egyik legérzékenyebb krónikása is. A fény és árnyék játéka nála mindig az emberről szólt: örömről és veszteségről, sikerről és bukásról, szerelemről és elmúlásról. Talán ezért érezzük ma, több mint négyszáz évvel születése után is, hogy alakjai nem a múltból néznek ránk – hanem bennünket figyelnek.
Íme négy különleges érdekesség, valamint két történet azokról a nőkről, akik életére és művészetére a legnagyobb hatást gyakorolták.
1. A festő, aki nem a szépséget, hanem az igazságot kereste
Az 1606. július 15-én született Leidenben született Rembrandt Harmenszoon van Rijn volt az első művészek egyike, aki a tökéletlenségben fedezte fel a szépséget. Míg kortársai idealizált arcokat és hibátlan testeket festettek, ő a ráncokat, a fáradt tekinteteket és az emberi sors nyomait örökítette meg.
Az ifjú művészt nem a miszticizmus, inkább a bibliai történet sajátos titokzatossága vonzotta. A fényárnyék technika révén külön hangsúlyt kaptak a képeken egyes elemek, például az egyik szereplő fejfedője vagy a háttérből előmagasodó oszlop árnyéka. A megjelenített szereplők szent voltát pedig vallásosságának köszönhetően meggyőzően tudta érzékeltetni a vásznon.
A bibliai jeleneteket is egészen új szemlélettel közelítette meg. Szereplői nem távoli, fennkölt alakok, hanem hús-vér emberek, akik örülnek, félnek, szenvednek vagy reménykednek. A Tékozló fiú hazatérése vagy a Krisztus Emmausban ezért hat ma is megrendítő erővel: nem a történetet mesélik el, hanem az emberi lélek legmélyebb rezdüléseit.
2. Több mint száz önarcképet festett – saját életének krónikása lett
Kevés művész vizsgálta olyan kitartóan önmagát, mint Rembrandt. Közel száz festett, rajzolt és metszett önarcképe maradt fenn, amelyek szinte naplószerű pontossággal követik végig egész életét.
Láthatjuk a magabiztos, ambiciózus fiatalembert, a sikeres és gazdag mestert, majd az adósságokkal küzdő, megtört, de bölcsebb idős embert. Ezek az önarcképek nem hiúságból készültek. Rembrandt saját arcát használta arra, hogy az öregedést, az emberi érzéseket és a személyiség változásait tanulmányozza. Éppen ezért a művészettörténet egyik legőszintébb önvallomás-sorozatának tekintik őket.
3. Az Éjjeli őrjárat nem is éjszaka játszódik
Az Éjjeli őrjárat az aranykor leghíresebb festménye. A sajátos Rembrandt van Rijn remekművet alkotott ebből a milíciai alkotásból. Rembrandt eredetileg Leidenből származott, de sok festőtársához hasonlóan Amszterdam vonzotta. A festmények iránt nagy volt a kereslet.
Rembrandt legismertebb alkotását ma mindenki Éjjeli őrjárat címen ismeri, pedig a festmény eredetileg nappali jelenetet ábrázolt, és Frans Banning Cocq kapitány százada volt a címe. A vászon évszázadok alatt annyira elsötétedett a lakkréteg és a szennyeződések miatt, hogy a 18. századra mindenki úgy hitte, éjszakai jelenetet lát.
A restaurálások során kiderült, hogy valójában napsütéses pillanatot örökített meg. A kép mégsem ezért vált korszakalkotóvá, hanem mert szakított a merev csoportportrék hagyományával. A szereplők mozognak, gesztikulálnak, indulni készülnek – mintha egyetlen pillanatra megállt volna az idő. Ez a dinamika a 17. század közepén szinte forradalminak számított.
A képen ábrázolt muskétások egyenként száz guldent fizettek a festményért, és azért, hogy szerepelhessenek rajta. Állítólag csak mérsékelten lelkesedtek az eredményért, ami valószínűleg a szokatlan kompozíciónak volt köszönhető. Rembrandt nem a szokásos statikus elrendezést választotta, amelyben az urak szépen felsorakoznak, hanem úgy festette meg őket, mintha harcban lennének. Mivel a muskétások némelyike alig volt felismerhető, úgy érezték, hogy nem kaptak értéket a pénzükért. Ugyanakkor pontosan ez a szokatlan kompozíció képezte később a festmény által kiváltott hatalmas csodálat fő okát.
4. A fény igazi mestere volt
Rembrandt neve ma szinte egyet jelent a fény-árnyék játékával. A chiaroscuro technikát ugyan nem ő találta fel, de senki nem használta olyan drámai és lélektani erővel, mint ő.
Nála a fény nem csupán megvilágította az alakokat, hanem történetet mesélt. Egy arcra vetülő fénysugár, egy kéz mozdulata vagy egy félhomályban maradó tekintet többet árult el a szereplők érzéseiről, mint hosszú leírások. Festményei ezért nemcsak láthatók, hanem szinte átélhetők.
A művész életműve lenyűgöző: mintegy 600 festményt, 1400 rajzot és közel 300 rézkarcot készített, amelyek évszázadok óta meghatározzák az európai festészet fejlődését.
+1. Saskia – a szerelem, aki a művészet halhatatlan alakjává vált
Rembrandt életének legnagyobb szerelme Saskia van Uylenburgh volt, akit 1634-ben vett feleségül. A művelt, jómódú családból származó fiatal nő nemcsak boldogságot hozott a festő életébe, hanem társadalmi felemelkedését is segítette.
Saskia számtalan festményen és rajzon tűnik fel: hol bibliai hősnőként, hol mitológiai alakként, máskor egyszerűen mosolygó feleségként. A legismertebb közös ábrázolásuk a Kettős önarckép Saskiával, amely a boldog házasság egyik legmeghittebb művészi dokumentuma.
Közös életüket azonban tragédiák árnyékolták be. Négy gyermekük közül hárman csecsemőként meghaltak, egyedül Titus érte meg a felnőttkort. Saskia azonban nem sokkal fia születése után, mindössze harmincévesen meghalt. Halála mélyen megrázta Rembrandtot, és sok művészettörténész szerint ettől kezdve festészete is komorabb, bensőségesebb és lélektanilag még gazdagabb lett.
+2. Hendrickje Stoffels – a hű társ, akit a világ elítélt
Saskia halála után Rembrandt hosszú éveken át nem talált nyugalmat. Életébe ekkor lépett **Hendrickje Stoffels**, aki először házvezetőnőként érkezett hozzá, később azonban élettársa, bizalmasa és egyik legfontosabb modellje lett.
Kapcsolatukat a kor erkölcsei rossz szemmel nézték. Mivel Saskia végrendelete miatt Rembrandt nem házasodhatott újra anélkül, hogy elveszítse fia örökségét, Hendrickjével hivatalosan soha nem kötöttek házasságot. Az egyház ezért nyilvánosan megfeddte a fiatal nőt.
Rembrandt azonban számos remekművén örökítette meg. A Fürdő asszony és a Bethsabé Dávid király levelével című festményeken nem eszményi szépséget látunk, hanem valódi, érző embert. Hendrickje alakjában a festő ismét azt bizonyította, hogy számára az emberi méltóság sokkal fontosabb volt a tökéletességnél.
A nehéz években Hendrickje nemcsak múzsája volt, hanem társa is. Titus fiával együtt műkereskedést alapított, hogy segítsen a csődbe jutott művészen. Bár Rembrandt vagyonát és házát végül elárverezték, Hendrickje hűsége élete végéig kitartott.
