„Éppannyi élet volt bennem, mint egy jobb madárijesztő kabátzsebében.” 65 éve, 1959. március 26-án halt meg Raymond Chandler, a krimiírás amerikai klasszikusa, az úgynevezett „kemény irányzat” egyik legnagyobb alakja, akinek gyors sodrású, cselekményes detektívregényei Los Angeles haszonleső, néha véresen kegyetlen világában játszódnak.
„Vannak ilyen napok. Amikor az ember csupa hülyével találkozik. Aztán a végén már akkor is elfogja a gyanakvás, ha a tükörbe néz.” (Raymond Chandler: A hugica)
Raymond Thomas Chandler 1888. július 23-án született Chicagóban. Szülei korán elváltak, alkoholista apja eltűnt, tartásdíjat nem fizetett. Ír születésű anyja Angliába költözött, Chandler két évig Németországban és Franciaországban is tanult nyelveket. 1907-ben megkapta a brit állampolgárságot, köztisztviselő lett, de erre hamar ráunt, inkább beállt újságírónak.
1912-ben visszatért Amerikába, ahol mindenféle munkát kipróbált, majd kitanulta a könyvelést és egy tejüzemben helyezkedett el. Az I. világháborúban a kanadai és a brit királyi légierő kötelékében teljesített szolgálatot. Leszerelése után San Franciscóban egy bankban dolgozott, majd ismét könyvelő lett, emellett a Daily Express című lapba írogatott.
Italozó életmódja miatt gyakran lógott munkahelyeiről, így sehol sem tudott túl sokáig megmaradni. Önpusztító szenvedélyén az sem változtatott, hogy 1924-ben megnősült (felesége 18 évvel volt idősebb nála, de a csinos asszony csak nyolc évet vallott be).
1922-től egy olajcég könyvvizsgálójaként dolgozott, majd a társaság ügyvezető igazgatója lett, s nagy vagyont szerzett, de 1932-ben alkoholizmusa miatt innen is távoznia kellett.
„Stílusa óriási hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra, könyveinek főszereplője, Philip Marlow az úgynevezett „hardboiled” típusú krimik főhőseinek mintapéldánya lett.”
Ezután már csak az írás maradt számára, 45 évesen kezdett lapokban detektívtörténeteket publikálni. 1943-tól hollywoodi filmekhez is készített forgatókönyveket, ami kényelmes megélhetést biztosított számára. Felesége 1954-ben meghalt, Chandler ezután még keményebben kezdett inni, 1955 februárjában öngyilkosságot is megkísérelt.
Egy ideig Anglia és Amerika között ingázott, időről időre kórházakban kezelték. 1959 februárjában még házassági ajánlatot tett irodalmi ügynökének, majd pár héttel később, március 26-án a kaliforniai La Jollában meghalt.
Első regényében, az 1939-ben megjelent Hosszú álomban bukkant fel legendás főhőse, a rendőrből lett magánnyomozó Philip Marlowe, aki hűvös távolságtartásával és lenyűgöző nyugalmával hamar az olvasók kedvencévé vált. Chandler hét és fél regényt írt, mindegyik főhőse a keményöklű, fanyar humorú magánnyomozó volt. 1940-ben jelent meg a Kedvesem, Isten veled, 1942-ben A magas ablak, a következő évben az Asszony a tóban, majd 6 évvel később, 1949-ben A kicsi nővér, négy évre rá az Elkéstél, Terry. Utolsó befejezett kötetét, a Visszajátszást 1958-ban adták ki.
„Vádat emelhetnénk maga ellen az igazságszolgáltatás akadályozása miatt – mondta Ohls. – Továbbá rendőr kötelességteljesítés közben való akadályozásáért, bűnöző szökésre való felbujtásáért és a szökéséhez nyújtott segítségért, gépjármű adatainak fondorlatos eszközökkel történt illetéktelen megszerzéséért, rendőr szerepében való fellépéséért, és mert hülyébb, mint hat pár rendőrcsizma.” (Raymond Chandler: Philip Marlowe a nevem)
A fél regény a Poodle Springs (magyarul Philip Marlowe a nevem címmel jelent meg), amelyből csak négy fejezetet tudott megírni, s amelyet Robert B. Parker fejezett be. Elbeszélései magyarul A gyöngy bajjal jár című kötetben láttak napvilágot. Minden művét megfilmesítették, bár a filmes szakmáról nem volt nagy véleménye, mondása szerint „Hollywoodban a jó forgatókönyv olyan ritka, mint a szűz lány”.
