100 éve született Lauren Bacall színésznő, az amerikai mozi egykori híressége, Humphrey Bogart volt felesége. Bacall játszott színpadon mások mellett A kaktusz virágában, és több mint harminc filmben szerepelt, a fontosabbak között szokták említeni Az ifjúság édes madarát, a Viszontlátásra Charlie-t, a Gyilkosság az Orient-expresszent.
Hollywoodi mozilegenda, aki több mint hat évtizeden keresztül sikerfilmekben tündökölt a filmvásznon.
Pályája még fényesebb is lehetett volna, azonban sokak által durvának tartott, szókimondó, néha fájdalmasan őszinte megnyilvánulásai, az akkoriban még szokatlan „női lazaság” nem használt karrierjének. A nehéz dívának tartott színésznő önéletrajzából kiderül, távol áll tőle a jeges, femme fatal vagy grande dame személyiség: humorérzékkel, kíváncsisággal és hálával mesél életéről.
Lauren Bacall (Betty Joan Perske néven született) 1924. szeptember 16-án született Bronxban egy középosztálybeli családban. Miután szülei hatéves korában elváltak, anyja nehezen tartotta el, ő azonban nem tett le gyermekkori álmáról, hogy színésznő legyen. Bacall az American Academy dráma tagozatának elvégzése után fotómodellként kezdte pályafutását. A Harper’s Bazaar egyik 1943-as címlapján tűnt fel a producer, Howard Hawks feleségének, aki javasolta az éppen fiatal női szereplőt kereső férjének, hogy próbálkozzon a lánnyal.
Első filmjei a múlt század negyvenes éveiben készültek.
A Hamingway művéből megfilmesített Szegények és gazdagok 1944-ben jelent meg a mozikban, és nemcsak sikert hozott számára, hanem egy férjet is a férfi főszerepet játszó, 24 évvel idősebb Humphrey Bogart személyében. Az a tény, hogy a Bogie becenévre hallgató filmsztár még viharos házasságban élt harmadik feleségével, Mayo Methot-val, a szerelemre lobbant színészek igyekeztek eltitkolni kapcsolatukat a média elől.
Hollywood egyik legnagyobb filmsztárjával kötött házassága 1945-től 1957-ig (férje haláláig) tartott, abban az időben az amerikai filmművészet álompárjának számítottak. A házasságnak két gyermek és sok filmszerep lett a gyümölcse. Bogart oldalán feltűnt például a Gazdagok és szegények (To Have and Have Not), a Hosszú álom (The Big Sleep) című filmben is (ez utóbbi film forgatása után felmerült, hogy Bacall nem 1924-ben, hanem 1927-ben született, de akkor nem szerepelhetett volna, ezért változott a születési dátuma.)
„Nem is kívánhattam volna jobb férjet magamnak, mint egy olyan hihetetlenül jó férfit, mint ez az ember” – írta később.
Talán egyetlen barátság sem jelentett többet Bacall számára, mint 50 éves kapcsolata Katharine Hepburnnel, amelyet Kongóban az 1951-es Afrika kirűlynője (The African Queen) forgatása alatt megerősítettek. „Katharine hűséges volt – igényes – tiszta és tisztán igényes – nyitott – visszafogott – formálisan informális – büszke – megfélemlítő – elkeserítő – vicces – megható” – írja Bacall.
Visszatérve Amerikába, Bogarték szoros négyest alkottak Hepburnnel és Spencer Tracyvel. Frank Sinatra mellett a titkolózó pár lett állandó látogatója a már nagy beteg Bogie-nak. Hepburn egyfajta mentora lett Bacallnak, aki mindig melegséggel és józan ésszel fogadta és viszonozta a támogatást.
Bogart halála után – Bacall ekkor még csak 32 éves volt – Összetört szívvel és irracionálisan belevetette magát egy szédületes, ingatag románcba Bogart legjobb barátjával, Frank Sinatrával. Bacall elhatározta, hogy „menő lesz”, megtanulta elviselni Sinatra kiszámíthatatlan viselkedését. Azonban Sinatra szakított vele hirtelen, mert dühös lett, hogy a sajtóban az jelent meg, hogy megkéri Bacall kezét.
Kathatine Hepburn volt az, aki végül meggyőzte Bacallt, hogy vessen véget második, zavaros házasságának a színpadi sztár Jason Robardsszal.
Öt évre teljesen visszavonult, majd a Broadwayn aratott színpadi sikereket. Ugyanakkor vonzotta a filmezés is, és néhány évig ingadozott a színpadi deszkák és a filmvászon között. Bacall imádta a színházi színészek különcségét és nagylelkűségét, két Tony-díjat nyert.
Több mint 30 filmben játszott, köztük olyan klasszikusokban és vígjátékokban egyaránt.
Főbb szerepei között szokták említeni A kaktusz virágát, Az ifjúság édes madarát, a Viszontlátásra Charlie-t. Egyik első filmje a Raymond Chandler regényéből 1946-ban készült A hosszú álom volt, de összesen több tucat filmben játszott, köztük a Szegények és gazdagok (1944), a Hogyan házasodik egy milliomos? (1953), az Északnyugati határ (1959). Az 1974-ben bemutatott Gyilkosság az Orient expresszen ismét reflektorfénybe állította.
„Megpróbáltam meggyőzni Martin Scorsese-t, hogy tökéletes maffiatag lennék – írja. – Miért kell mindig férfinak lennie? Mire Scorsese kedvesen mosolygott: Igen, ez egy remek ötlet.”
Két évvel később John Wayne partnere volt A mesterlövész (The Shootist) című filmben, és bár ez a film átütő sikert aratott, újabb hét évre távol maradt a filmezéstől.
Kora előrehaladtával egészségi állapota folyamatosan romlott. Kisebb szerepekre sikerült visszacsábítani, amelyekben fénykorához méltóan tündökölt. Az 1996-ban forgatott Tükröm, tükröm… című film mellékszerepéért Golden Globe-díjjal jutalmazták, és Oscarra is jelölték. Oscar-díjat végül megkésett gesztusként, életművéért vehetett át 2009-ben.
Oscar-díjra jelölték mellékszereplőként 1997-ben a Tükröm, tükröm című filmben játszott szerepéért. 2009-ben az Oscar-díjak közé sorolt életműdíjat kapott.
„Szerencsés voltam és boldog. Tudom, hogy sokáig éltem – írta 2005-ben By Myself című önéletrajzában. – De még mindig nem elég sokáig ahhoz, hogy megfeleljek saját elvárásaimnak.” A 90. életévében járó Lauren Bacall halálának oka agyvérzés volt.
