770 éve, 1248. augusztus 15-én rakták le a kölni dóm alapkövét, a világ ma harmadik legmagasabb temploma mégis csak a 19. század végére “érte el” a felhőket.
A Washington emlékmű megépüléséig a földkerekség legmagasabb épülete volt, napjainkban látogatóinak száma eléri az Eiffel-tornyot felkeresőkét.
Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartomány legnagyobb városában található a kölni főegyházmegye főszékesegyháza, teljes nevén a Szent Péter és Szűz Mária Dóm. A kölni dóm az egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb német műemlék, évente 6-8 millióan keresik fel, többen, mint a berlini Reichstagot. Kettős gótikus tornya, hatalmas tömege rátelepedik a városra, amelyet eddig megkíméltek a felhőkarcolók iránt leküzdhetetlen vágyat érző építészek és beruházók.
A Rajna-menti város katedrálisa 1996 óta a világörökség része. A gótika remeke, még ha tornyainak építését nem is olyan régen, a 19. század végén fejezték is be. A katedrális helyén már a kora középkortól templom állt, a dóm közvetlen elődjét 873-ban szentelték föl. A 12. század közepéig béke honolt az épület körül, Barbarossa Frigyes német-római császár azonban felpezsdítette a várost. Frigyes – miután lerohanta Milánó városát – Kölnnek adományozta a háromkirályok ereklyéit, Köln pedig ezáltal a zarándokok célpontjává vált.
A gazdagodó és gyarapodó város új dómra vágyott, így 1248-ban elkezdték lebontani a régit, hogy helyét egy új vegye át. A bontást egy tűzvész gyorsította fel, egyes források szerint a polgárok gyújtottak a régi dóm alá, más források szerint a mesterek akartak a tűzzel gyorsabb eredményt elérni. 1530 körül pénzhiány és érdektelenség miatt leálltak vele, a főhajót ideiglenes tetőzettel fedték be.
A francia földön folyó katedrálisépítkezéseket megirigyelve a kölniek egy, az amiens-i katedrálishoz hasonló épületet terveztek a Rajna partjára. A hatalmas gótikus dóm építése lassan haladt, az építkezést a reformáció idején félbe is hagyták, a katedrális évszázadokig befejezetlenül maradt – egészen 1814-ig, amikor is megtalálták az eredeti terveket. A romantika fénykorában nagy volt az érdeklődés a középkor iránt, így hatalmas erőfeszítések révén 1842-ben újra nekiláttak a munkálatoknak. Köln polgárai állták a – mai áron számítva közel egymilliárd dollárra rúgó – költségek kétharmadát, a protestáns porosz udvar a fennmaradó egyharmadot.
Az újabb felszentelésre 1880 októberéig kellett várni, az ünnepségen rövid időre I. Vilmos császár is tiszteletét tette. Az építészeti remekmű éveken át a világ legmagasabbjának számított, a képzeletbeli trónról az amerikai fővárosban felhúzott Washington emlékmű taszította le.
A II. világháborúban súlyosan megsérült, de váza megmaradt. A dómot ma is állandóan reparálják, néha le-lehull egy-egy kő. A vonattal jövő már az érkezés pillanatában ismeretséget köt a dómmal: a pályaudvar üvegcsarnokán át két 157 méter magas torony “pillant” rá.
A múlt század viharai nem kímélték a katedrálist sem, a II. világháborúban komoly bombatalálatok érték, a teljes pusztulástól csak az mentette meg, hogy a pilótáknak jó tájékozódási pontnak számított. A kölni dóm látogatói 2009 óta a nélkül mehetnek fel a közel 100 méter magas déli toronyba, hogy megzavarnák a katedrális belső terében zajló szentmisét. Évekig tartó tervezés és bonyolult földalatti munkák eredményeként a látogatók az épület alapzatában lévő alagúton keresztül jutnak el a toronyhoz, ahol az 509 lépcsőfok várja őket. A csigalépcsőn felkaptatva jutnak el a gótikus székesegyház közel 100 méter magasban lévő tornyába. Innen remek kilátás nyílik a városra, a Rajnára, tiszta időben pedig ellátni egészen a Siebengebirge hegycsúcsaiig is.
A ma már a világörökség részének számító dómnak 12 harangja van, a legnagyobb az 1922-ben öntött Szent Péter harang (amit a kölni köznyelv csak Kövér Péterként emleget). A 157 méter magas tornyokba a turisták 509 lépcsőfokon kapaszkodhatnak fel, a panorámán túl a dómban őrzött számos relikviáért és kincsért is megéri ide ellátogatni. Kívülről a főkaputól jobbra lévő új járat szinte egyáltalán nem látható, mindössze két homokkő-kidomborodás jelzi a helyét. Az építők szerint a tervek kivitelezése bonyolult és meglehetősen munkaigényes volt. Két helyen például 12 méter vastag középkori falat kellett átütni. Aki most felkapaszkodik a dóm déli tornyába, a lent folyó ásatási területekre is bepillantást nyerhet. Világszerte egyedülálló, hogy középkori alapokat belülről is láthat a közönség.
2011-ben a kölniek által Decke Pitterként (Kövér Péter) emlegetett Szent Péter-harang 700 kilogrammos nyelve közvetlenül a harang reggeli vízkereszti nagymise előtti megkongatásakor leszakadt le és eltört. A Szent Péter-harang a világ legnagyobb szabadon lengő harangjának számít. Kizárólag jelentős egyházi ünnepeken, valamint a pápa halálakor és háborúk végén kongatják meg. A tompa, ünnepélyesen melankolikus hangot adó 24 tonnás bronzharangot 1923-ban az akkori kölni főpolgármester, Konrad Adenauer kezdeményezésére öntötték elődjének pótlására, amelyet az első világháborúban ágyúnak olvasztottak be.
