„Le vagyok győzve, (győzelem ha van) / de nincs, akinek megadjam magam. / Úgy leszakadtam minden más világról, / ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.” 85 éve, 1937. december 3-án halt meg József Attila, a magyar irodalom kivételes zsenije.
„A harmadikos olvasókönyvben… érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.” (József Attila: Curriculum vitae)
„Csak lelki beavatkozás segíthet, és az néha súlyos elváltozásokon is segít.
Attila élete rettenetes kisgyermekkori megrázkódtatásokkal kezdődött. A szörnyű nyomor, a korai elszakadás anyjától és az elnyomás… Attilának kisgyermek korában el kellett már fojtania düheit a hatalmas felnőttekkel szemben, ha nem akart éhen pusztulni – lelenc gyerek –, felnőtt korában pedig a társadalom fékezte indulatait körülbelül ugyanezzel az eszközzel. Csak nagyon szublimáltan, nagyon körmönfontan, nagyon bonyolult kifejezésbeli bűvészmutatványokkal, ide-oda szökellve a csapdák és útvesztők között, mondhatta el gondolatait a környező világról és elnyomóiról.” (Vágó Márta: József Attila)
JÓZSEF ATTILA: TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
(1925. március)
József Attila Budapesten, a Ferencvárosban született 1905. április 11-én. Apja, József Áron 1908-ban elhagyta a családot, gyenge egészségű édesanyja, Pőcze Borbála mosásból tartotta el a három gyermeket. A külváros nyomorgó szegényeinek életét élték, Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, ám olvasni nagyon szeretett. Anyja korai halála után sógora, Makai Ödön lett a gyámja. 1920-tól a makói gimnáziumban tanult, első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg, Juhász Gyula írt hozzá előszót. József Attila 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, később magánúton érettségizett le. József Jolán és Makai közötti családi konfliktus is belejátszhatott abba, hogy a serdülő fiú 1922 júniusában öngyilkosságot kísérelt meg. Kórházba került, majd néhány napra Budapestre utazott. Jolán kibékült Makaival, József Attila nem tudott megmaradni nővérénél.
1922 és 1925 között írta műveinek felét, verseit közölte a Nyugat is, és az irodalomszerető és -értő közönség felfigyelt rá. 1924-ben a Kékmadár folyóirat leközölte a Lázadó Krisztus című versét, amelyért istengyalázás miatt perbe fogták, majd felmentették. Ugyanebben az évben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett, de egy év múlva Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor „eltanácsolta”. Beiratkozott a bécsi egyetemre, majd Párizsban a Sorbonne hallgatója lett, 1927-től a pesti bölcsészkaron két szemesztert járt végig.
1928-ban megismerkedett Vágó Mártával, akinek apja beajánlotta a Magyar Külkereskedelmi Intézethez francia levelezőnek. 1929-ben megszakadt a kapcsolata Vágó Mártával, ekkor jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötete.
Ezt követte közösségkereső próbálkozásainak időszaka, különféle politikai csoportosulásokhoz csatlakozott, 1930-ban az illegális kommunista párt tagja lett. Itt ismerkedett meg Szántó Judittal, aki 1936-ig élettársa volt. Noha lelkesen vetette bele magát a mozgalmi munkába, a szűklátókörű, vakbuzgó pártbürokráciától idegenkedett, és ezt a maga költői eszközeivel kifejezésre is juttatta. A párt sem tudott vele mit kezdeni: 1931-ben a Moszkvába emigrált magyar kommunisták irodalmi folyóirata, a Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte, 1932-ben a Külvárosi éj című kötetét kritizálták, végül 1934-ben kizárták. Az ekkor már – különböző neurotikus zavarai miatt – pszichoanalitikai kezelés alatt álló költő légüres térbe került, magánélete is válságba jutott.
1933-ban szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, ez az érzés ihlette egyik legszebb szerelmes versének, az Ódának megírására.
JÓZSEF ATTILA: EGY KÖLTŐRE
Téged szeretnek: könnyen értenek,
nem kérdezed, ha félni kell, hogy félj-e;
én tulmagasra vettem egemet
s nehéz vagyok, azért sülyedtem mélyre.
Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám,
de elviselte. Azért kell kivárnom,
ki innen vesz föl s elvisel magán,
hogy szabad lélek legyek a világon.
Szerencséd volna? Én azt nem hiszem.
Majd előtűnik mögüle az érdem,
vagy összetörsz s a tél vizeiben
kemény szavakért könyörögsz majd térden.
Nekem sikerült (s ez is szégyenem,
hisz nem egyéb az ember-árulásnál)
hogy csupán száraz kenyeret egyem
az isten testén való osztozásnál.
(1937. július)
1934 végén megjelent Medvetánc című kötete, az egyik legjelentősebb kötete, amelybe a költő maga válogatta össze korábbi munkái legjavát. A kötetet József Attila Kárpáti Aurélnak dedikálta. Kárpáti Aurél a Nyugat első generációjának szerzője, de a fiatalabb nemzedékekre is figyelmet fordító kritikus is volt. József Attilát is jóval korábban ismerte, a Nem én kiáltok című második kötetéről is írt kritikát. Később,1934 júniusában Kárpáti Aurél szerkesztésében jelent meg az Új magyar líra című antológia, amely az akkori fiatal költészetből szemlézett, és József Attila is helyet kapott benne.
1935 elejétől Gyömrői Edithez járt pszichoanalízisre, de az iránta érzett viszonzatlan szerelme, amely egészen agresszív kitörésekre is késztette, csak meggyorsította lelki szétesését. Gyömrői biztatására készült el a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása, amelyet olykor obszcenitásba hajló szabadszájúsága miatt évtizedekig elzártak az olvasók elől.
„Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák. Most ez a szerencsétlen bolond, nagy szerelmet táplál az analitikusával szemben pusztán azért, mert azt hiszi érzelmeiben, hogy az nem bántja.” (József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke)
1936 elejétől Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemiségű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára. Nekik panaszolta el 1936-os Nagyon fáj című kötetének teljes visszhangtalanságán érzett keserűségét is.
JÓZSEF ATTILA: MAJD…
Majd eljön értem a halott,
ki szült, ki dajkált énekelve.
És elmulik szivem szerelme.
A hűség is eloldalog.
A csöndbe térnek a dalok,
kitágul, mint az űr, az elme.
Kitetszik, hogy üres dolog
s mint világ visszája, bolyog
bennem a lélek, a lét türelme.
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve.
(1937. június)
Későn jött ajándék volt életében 1937 elejétől a Kozmutza Flóra iránt érzett, beteljesületlen szerelem, a hozzá és róla írt Flóra-ciklus már „a reménytelenség bizonyosságával volt terhes”. A költőt 1937 júliusában idegösszeomlás miatt három és fél hónapig a Siesta Szanatóriumban ápolták, majd kezelőorvosai nővéreire bízták, akik balatonszárszói panziójukba vitték.
1937. december 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint véletlen baleset okozta, a másik tábor viszont az öngyilkosság mellett érvel.
Fejtő Ferenc szerint “Az egyetlen volt Adyék generációja után, akinek megadatott a tökéletesség képessége, s akinek nem néhány verse, hanem egész műve megérdemli az örökkévalóságot.”
József Attila halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjban részesült, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki életművét. Magyarországon születésnapja a költészet napja is egyben, emlékét többek között a róla elnevezett díj is őrzi, amelyet kiemelkedő irodalmi teljesítményért adományoznak évente.
„József Attila mindennapos táplálékunk lett; a hatvanas évek óta éppúgy ‘a’ költő szinonimája számunkra, mint valamikor Petőfi volt. Nyughatatlan, megállapodásra képtelen szelleme, politikai fordulatokban gazdag életútja, kétségbeesésbe torkolló szeretetvágya s a maga tökéletes csődjének könyörtelen megvallása és a végső konzekvencia vállalása még prózai korunkban is erőteljesen hat a képzeletre – ennyi esendőség mindenkit lefegyverez. Nem sok költőnk van, akinek személyes sorsa és művészi teljesítménye ilyen mértékben föltételezi és magyarázza egymást” – írja Karádi Zsolt a költőről írt életrajzában.
