„Még csak kezdő vagyok a jóságban, igaz; de néha a kezdők látnak a legtovább.” 90 éve, 1928. január 11-én halt meg Thomas Hardy angol író és költő, az Egy tiszta nő című regény alkotója.
‘Nyolcvannyolc éves korában halt meg Thomas Hardy, az angol irodalom nagy aggastyána, akit honfitársai legnagyobb korunkbeli regényírójuknak tartottak. Élete és munkássága nagy ellentmondás, nagy, bár csendes és nem is kimondott tiltakozás volt a kor áramlatai ellen: a városok századában Hardy megmaradt falusi embernek, «far from the maddening crowd», távol a megőrjítő tömegtől, wessexi magányában élte le hosszú életét és ezen a tájon is játszatja le regényeit. Emberei sosem mennek a zúgó nagyvárosba és ha oda mennek is, gondosan körülárkolt, gazdag lelki- életükkel veszendőnek érzik magukat a forgatagban. A tomboló civilizáció korában, gépszörnyek között az imperialista Angliában, egész szíve a földé volt, a szűkösen termő wessexi földé és azoké, akik ehhez a földhöz kötve élik le egyszerű és egyben oly titokzatos életüket. Az egyre növekvő lárma századában Thomas Hardy a nagyon csöndesek között kitartott, az ő ábrázolásukra és az ő olvasásukra szentelte nagy regényeit.” (Szerb Antal: Thomas Hardy, Napkelet, 1928. február 1.)
1840. június 2-án született Upper Bockhamptonben. Apja szerény jövedelmű építőmester volt, a zene iránti rajongását tőle örökölte. Műveltebb, olvasottabb anyja meséi, balladái jelentették első irodalmi élményeit. Szülei anyagi erejéből csak a helyi iskolára futotta, így lett egy építőmester tanulója, de munka mellett szakadatlanul tanult és olvasott. 1862-ben Londonba ment, ahol egy jó hírű építész mellett dolgozott, közben esti előadásokra járt, filozófiát, teológiát, művészettörténetet, latint, görögöt tanult.
„Nem az a gazdag, akinek sok pénze van, hanem ki kevesebbet költ, mint amennyit keres.” (Thomas Hardy: Hazatérés)
Hardy első irodalmi próbálkozása egy humoros cikk volt 1865-ben. Egy építészeti tanulmányával díjat nyert, de az építészet egyre kevésbé érdekelte, inkább verseket írt. A kemény tanulás megrendítette egészségét, s a nagyváros is nyomasztotta, ezért 1867-ben visszatért szülővárosába, ahol kisebb építészeti megbízásokat vállalt. Első regényét – mivel kiadót nem talált – saját pénzén adta ki 1871-ben Drasztikus orvosságok címmel. A következő évben végleg felhagyott az építészettel, attól kezdve csak az irodalomnak élt. Erkölcsileg és anyagilag is fontos volt számára a siker, ezért első három regényében tudatosan igyekezett megfelelni az olvasóközönség igényeinek. 1874-ben megnősült, s ezután aktív társadalmi életet élt, idejét vidéken és Londonban töltötte, közben sokat utazott.
1874-től megjelenő regényei abban a dél-angliai környezetben játszódnak, amelyet az író Wessex-nek nevezett el. Ez az iparosodás által halálraítélt, elmaradott, a primitív hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó világ a helyszíne érett műveinek: Hazatérés (1878), A weydoni asszonyvásár (1886), Egy tiszta nő (1891), Lidércfény (1896). Hardy szülőföldje parasztjai között érezte jól magát, róluk írt, bizalmatlan volt a polgári hagyományokkal szemben és lelkesedett minden természetesért. Érzései azonban nem homályosították el látását, amely leleplezett és megcsúfolt minden idillt.
A pályafutása csúcsát jelentő, Egy tiszta nő című regény főhőse Tess, az egyszerű parasztlány. Sokra hivatott egyéniség, akinek tehetsége, szépsége is rendkívüli, mégis akasztófán végzi, mivel a tiszta szerelemhez szakítania kell a konvenciókkal és meggyilkolja megrontóját. Az angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D’Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D’Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik. A magyarul Szabó Lőriinc fordításában olvasható műből Roman Polanski 1979-ben nagysikerű filmet rendezett Nastassja Kinski főszereplésével.
Hardy regényeinek filozófiáját monumentális egészbe foglalja a napóleoni háborúk történetét feldolgozó verses könyvdrámája: Az uralkodók (1904-08). Ezzel lezárta prózaírói korszakát, s élete hátralevő húsz évében verseket írt. Költészetét ugyanaz a mély humanizmus, s az emberi lét nyomorúsága, kiszolgáltatottsága láttán érzett fájdalmas pesszimizmus hatja át, mint nagy regényeit és novelláit.
