„Biztosat az ember csak akkor tud, ha már késő.” 90 éves lenne Robert Ludlum, aki az összeesküvés-elméletek megszállottjaként számos világsikerű bestseller szerzője lett.
„A világon a legegyszerűbb dolog meggyőzni magunkat, hogy igazunk van. S minél öregebb lesz az ember, annál könnyebb.” (Robert Ludlum: A Bourne-rejtély)
Robert Ludlum 1927. május 25-én született New Yorkban. Az egyetem elvégzése után húsz éven keresztül színészként és színházi producerként kereste kenyerét. Bár a színpadon csak kisebb szerepekig jutott, bőséges alkalma nyílott tanulmányozni a közönség lélektanát és a sikerhez vezető hatásmechanizmusokat.
Jóval a negyvenen túl, 1971-ben jelentette meg első regényét, a Scarlatti-örökséget, amely rögtön a bestseller-listák élére került. A páratlan sikert még huszonkétszer sikerült megismételnie, műveit 40 országban több mint 220 millió példányban adták ki, 32 nyelven (valamennyi regénye megjelent magyarul is).
Ludlum később úgy vélekedett, színházi gyakorlata segített neki abban, hogy az olvasók számára élvezhető módon bonyolítsa a cselekményt. Amely egyébként tényleg bonyolult volt, művei bővelkedtek a váratlan, sokszor a logikátlanság határait súroló fordulatokban. Ugyanakkor gyakran és szívesen építette regényeit történelmi alakok, megtörtént események köré, amihez elmélyült és aprólékos kutatómunkával gyűjtött anyagot. Az első laptól az utolsóig feszültséggel teli regényeiben szinte kivétel nélkül a kémkedés, a kormányzati korrupció és az egész emberiséget fenyegető veszély a fő téma, ennek köszönhetően nem maradt „kenyér” nélkül a hidegháború elmúltával sem. Ludlum az összeesküvés-elméletek megszállottja volt, a terroristákat pedig a kormányzatok vagy nagyhatalmú magánszervezetek által a táblán mozgatott sakkfigurákként ábrázolta.
„Minél jobban változnak a dolgok, annál inkább változatlanok. Ám lehetséges, hogy a történelem a hányingerig ismételgeti ostobaságait, mivel az ember étvágya olyan természetű, hogy mindent behabzsol, és minduntalan visszatér a méreghez, amelytől megbetegszik. Avagy a szülők nemzedékének bűneit az ivadékaik is elkövetik, mert annyira ostobák, hogy szüleik szemet szúró hibáiból sem képesek tanulni. Ki tudja? Egyetlen dologról szól a történelem időtlen idők óta: az ember gyilkol, pedig nincs szüksége áldozata húsára, hazudik, hogy elkerülje a felelősségre vonást, oly mértékben ragadja magához a hatalom gyeplőjét, hogy megszabhassa a társadalmi berendezkedést, szüntelenül a közjó rovására igyekszik gazdagodni, és ebbéli törekvésében rákényszeríti a maga erkölcsét, vagy hitét másokra.” (Robert Ludlum)
Regényei milliós példányszámban keltek el, de csak az olvasók rajongtak érte. A kritika gyakran kárhoztatta stílusa miatt, amelynek elviselhető elemeit az ítészek szerint Tom Clancy-től és John Le Carré-tól kölcsönözte, a rossz viszont saját „leleménye” volt. Szövegei bővelkednek esetlen közhelyekben, nevetséges dialógusokban, dőlt betűkben és felkiáltójelekben. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy maguk a kritikusok is egy szuszra, estétől hajnalig olvasták ki a később porig alázott könyveket.
Ludlum amilyen nehezen kezdett hozzá, olyan szenvedéllyel, és töretlen optimizmussal művelte a regényírást. A rendkívül termékeny író harminc éven át átlag másfél évente jelentkezett új könyvvel, emellett publikált még Jonathan Ryder és Michael Shepherd néven is. Bár élete végén súlyos szívműtéten esett át, két évvel halála előtt tizenöt könyvre vonatkozó szerződést írt alá kiadójával, amely regényenként négymillió dollárt fizetett neki. Ehhez járultak a filmjogok, hiszen Hollywood is hamar felfigyelt rá. 1988-ban készült legismertebb regénye, A Fantom filmváltozata, amelyben Richard Chamberlaine alakította az amnéziás titkos ügynök Jason Bourne-t. Az újabb és még sikeresebb változatban a szerepet Matt Damon vette át. Magyarországon is látható volt a mozikban az Osterman hétvége, Michael Caine-nel a főszerepben, ez volt Sam Peckinpah utolsó rendezése.
Az írót floridai otthonában érte a végzetes szívroham 2001. március 12-én. Az ő esetében biztos, hogy van élet a halál után: több majdnem befejezett regény és regényvázlat maradt utána, amelyeket „négerek”, névtelen mesteremberek öntenek formába és folyamatosan adnak ki.
