A 20. századi amerikai kultúra és szórakoztatóipar egyik mítosza, a legendásan kék szemű, sármos Sinatra nem csupán dalaival írta be magát a történelembe. Frank Sinatra Oscar- és Grammy-díjas amerikai énekes, filmszínész 100 éve született.
Frank Sinatra Amerika védjegye, mint Bing Crosby, Louis Armstrong, Ella Fitzgerald, Elvis Presley, Ray Charles vagy az élők közül Al Jarreau, Bruce Springsteen vagy Bob Dylan. Sinatra minden hibájával együtt a 20. századi amerikai kultúra egyik meghatározó személyisége volt. A szórakoztatóipar egyik mítosza, a legendásan kék szemű, sármos zenész azonban nem csupán dalaival írta be magát a történelembe – olyan halhatatlan slágereket adott a világnak, mint a Five Minutes More, a Strangers In The Night, The World We Knew, a My Way vagy a New York, New York – hanem színésznek is kiváló volt. A nagyvilági életet élő, nőket habzsoló, az italt sem megvető, a legmagasabb körökkel és a maffiával is jó kapcsolatokat tartó művész életét bemutatni.
New Yersey államban, Hoboken városában született 1915. december 12-én, szülei Szicíliából érkeztek Amerikába. Írástudatlan apja bokszolóként, később tűzoltóként, majd bártulajdonosként kereste kenyerét. Energikus, nagyhangú anyja bábaasszony volt komoly ügyfélkörrel. Tiltott beavatkozásokat is vállalt, nem kevés díjazásért. Minden pénzét Frankra költötte és elhatározta, hogy sztárt farag belőle. Sinatra már kora gyerekkorától meg volt győződve róla, hogy nagy dolgokra hivatott. Gyakran énekelt, apja bárjában megolvasztva a női szíveket. Közben pincérként, újságíróként dolgozott, s még sok mást kipróbált. A Hoboken Four elnevezésű csapattal megnyert egy rádiós tehetségkutató versenyt, akikkel országos turnéra indult. 1935-től mind gyakrabban lehetett hallani őt a különböző rádióállomásokon. Amikor 18 éves korában fellépett Bing Crosbyval, alapjában megváltozott az élete.
Eleinte Harry James, majd Tommy Dorsey zenekarával lépett fel. Innentől egyenes út vezetett a világhírnévhez, 1952-ig nyolcvanhat dalt vitt sikerre. Tini lányok és felnőttek egyaránt odavoltak érte. Telt házas koncertjei sikerét az érzelmes és magával ragadó előadásmódjának tulajdonítják. Rajongói „A Hang” néven emlegették. Az amerikai slágerénekes jazzesen énekel, a jazz-énekes pedig gyakran közel kerül a populáris előadói stílushoz. A közös repertoár, a populáris standardek még inkább elmossák az amúgy sem éles határvonalat: ezért gyakran a „pop-jazz” megjelölés látszik a leghelyénvalóbbnak. Frank Sinatra neve például az ötvenes évek jazz-poll anglistáin mindig a legjobb énekesek között szerepelt, pedig Sinatra inkább a jazzes amerikai populáris énekstílus reprezentánsa lett. Ettől függetlenül kétségtelenül hatásosan, bizonyos utánozhatatlan férfias charme-mal adta elő számait, bármit is énekelt. Ebbe a kategóriába tartozott Bing Crosby, Sammy Davis Jr. is.
A negyvenes években már filmszínészként is ünnepelték. A vásznon első diadalát 1945-ben aratta a Horgonyt fel! című zenés vígjátékban Gene Kelly oldalán. 1949-ben újra együtt játszottak az Egy nap New Yorkban című vígjátékban és a Hagyj ki a játékból című musicalben.
A sikerei csúcsán viharos szerelmi viszonyba keveredett az egzotikus végzet asszonyával, Ava Gardnerrel. A visszaeső lemezeladási számok okozta feszültségét hangszalagvérzése is tetőzte, amely azzal fenyegetett, hogy véget vet mesés karrierjének.
Sinatra azonban nem adta fel, minden útjába kerülő szerepet elvállalt, míg végül megkapta Fred Zinnemann Most és Mindörökké című háborús filmdrámájának, James Jones-adaptációjának olasz katonája, Maggio szerepét. Alakításáért 1953-ban Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, s ugyanezért 1954-ben Golden Globe-díjjal is jutalmazták. Kitett magáért a Hírtelen című krimiben, majd híres alkotása volt Az aranykezű férfi (1955) című drámában drogos, szerencsejáték-függő hőseként. Ez volt pályájának egyik legjobb alakítása, 1955-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Ma is élmény játékát nézni a Mandzsúriai jelölt (1962) hadifoglyaként vagy az Elrabolt expresszvonat (1965) Ryan ezredeseként is. Összesen csaknem hatvan filmben szerepelt és tekintélyes volt tv-szerepléseinek száma is. 1960-ban a Frank Sinatra, Sammy Davis Jr. és Dean Martin (ahogy akkoriban nevezték őket, a Rat Pack, patkányfalka) főszereplésével készült Tripla vagy semmi (Ocean’s Eleven) című krimi hozott nagy sikert. Összesen csaknem hatvan filmben szerepelt és tekintélyes volt tv-szerepléseinek száma is. 1998-ban egy film készült róluk: The Rat Pack (Sztárok egy csapatban). A sztárok: Frank Sinatra, Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford, Joey Bishop, Humphrey Bogart.
Sinatra megszámlálhatatlanul sok dallal került fel a slágerlistákra. Közülük nem egy, hosszú hetekig szerepelt a legjobbak között. De még az is előfordult, hogy slágerei évet, vagy éveket „töltöttek” a toplistákon. Sinatra az 50-es és 60-as években volt pályája csúcsán. Dalaival a felnőtt, konzervatív középrétegeket célozta meg. A Songs for Swinging Lovers például 66, a Strangers In The Night 73, a Nice ‘N’ Easy 86, az Only the Lonely 120 hétig volt a listákon, de a legkedveltebbek közé tartozott a Swinging Affair, a Come and Fly with Me, a Songs for Young Lovers, a Days of Wine and Roses, a My Way és a New York, New York. Csak a Billboard listáján másfél tucat dala volt első helyezett, nem szólva a legjobb tíz közé jutott számairól. A Billboardon másfél tucat dala volt első helyezett, nem szólva a legjobb tíz közé jutott számairól. Tizenhárom Grammy-díjat kapott, több mint 1800 felvételt készített, 31 aranylemez, kilenc platinalemez, három dupla és egy tripla platina lemez jelzi sikerét.
Zűrös magánélet
A bulvárlapok szalagcímekben írtak nőügyeiről, házasságairól, valamint feltételezett maffiakapcsolatairól. Sinatra nemcsak a szórakoztatóipar embere volt, fiatalabb éveiben aktívan bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe is. Szoros kapcsolata volt a Fehér Házzal, demokrataként előbb Franklin Delano Roosevelt, majd a Kennedy-család elkötelezett támogatója, később a republikánus Richard Nixont és Ronald Reagan elnököt támogatta.
A maffiával való kapcsolatáról szóló időnként felröppenő pletykákat 2002-ben a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) 3 ezer oldalas jelentésben hozta nyilvánosságra. Ebből kiderül, hogy már 1972-ben bíróság elé állították volna, mert 55 ezer dollárral beszállt két maffiavezér vállalkozásába. Hogy ‘A Hang’ akkor nem szólalt meg a tárgyalóteremben, ennek a gátja John Tunney szenátor telefonhangja volt. Sinatra ugyanis 160 ezret adott az újraválasztási kampányához. A következő alkalommal még erősebb pártfogója akadt, Spiro Agnew, az Egyesült Államok alelnöke. Nyomós érvei voltak, mert Sinatra már a kihallgatást is elkerülte. A jelentésből kitűnik, hogy a 40-es évektől a 70-es évtized végéig vizsgálták Sinatra tevékenységét.
A sajtó sokat támadta, amiért tizenegy év után elhagyta feleségét és gyerekkori szerelmét, Nancy Barbatót és három gyerekét (Nancy Sinatra, Frank Sinatra, Jr. és Tina Sinatra) Ava Gardnerért, akivel meglehetősen zajos hat évet töltöttek el együtt. Az énekes később a következőképpen beszélt együttélésükről: „Ava Gardnerrel minden baj az ágyon kívül kezdődött. Már a reggelihez vezető úton veszekedtünk”. A viharos románc inspirálta Frankie boy több dalát, miként Suzanne Vega Frank és Ava című dalát is.
Mia Farrow 18 évesen lett Sinatra harmadik felesége lett. A három évig tartó kapcsolatban Mia egy évvel korábban elhunyt apját is kereste, Sinatrával barátságuk a válás után is megmaradt.
Utolsó felesége, Barbara Sinatra, lánykori nevén Blakeley az amerikai Középnyugaton nőtt fel, modell és showgirl lett belőle, izgalmas, gazdag életre vágyott. Visszaemlékezése szerint az akkoriban az ötvenes éveit taposó Frank Sinatra kezdeményezte kettejük között a kapcsolatot. Nem sokkal később már rendszeresen feltűnt a színész-énekes oldalán, de esküvőjük még évekig váratott magára, azért is, mert Barbara férjnél volt. A szőkeség azonban elhagyta házastársát a jóval sikeresebb Sinatráért. Apró szerelmes üzenetek és nagy ékszerek – ezek voltak a csillaggal töltött idő kellemes kísérői. Kapcsolatuk három évtizede alatt azonban Frank Sinatra belső démonaival is meg kellett birkóznia, ezek kevesebb pompát és csillogást hoztak életébe. Megtanulta azt is, hogy ha az énekes felönt a garatra – ami gyakran előfordult -, a legjobb, ha eltűnik közeléből. Frank Sinatra durvaságait védelmezésként fogta fel, férje kedvéért leszokott a cigarettáról, Sinatra azonban soha nem mondott le a „mezítlábas” Camelről.
A filmezéstől a 70-es évektől fokozatosan vonult vissza, énekesként szinte utolsó percig dolgozott. A nyolcvanas évek koncertkörútjain fellépett Angliában, Németországban, Franciaországba, Ausztriában, Japánban, Ausztráliában és Dél-Amerikában. Nyolcvanadik születésnapjára kiadtak egy 20 CD-ből álló gyűjteményt, amelyen rajongói 24 órán hallgathatják az 1960-1988 közötti 452 stúdiófelvételét. A már Alzheimer-kórban is szenvedő Sinatra 82 évesen 1998. május 14-én halt meg szívrohamban halt meg, sírfeliratán ez áll: „A java még csak most jön!”
Az amerikai kongresszus 2008. évi döntése értelmében május 13. Frank Sinatra napja lett.
