„Fürödj a hang közepében úgy, mint egy zúgó vízesés örök hangjában” – mondja Siva, és e szerint a mottó szerint halad egészen a varázslatig a Zéró Balett felújított játéka, A hang közepe .
A hangokból és mozdulatokból, időből és csendből születő figyelem kézen fogva vezet az áttetsző jelenvalóságba. Olykor, villanásnyi időre, rátalálunk egymásban az egy közös középpont varázslatára.
A Zéró Balett előadásaiban egy csepp kelet és nyugat is találkozik. A „balett” szó a nyugati hagyományok tiszteletére utal nevünkben, még ha nem is jelenti e tradíciók egyszerű átvételét vagy követését, inkább azok alkotó továbbgondolását…
A darab belső tájaink világába kalauzol. A táncosok hosszú, piros rudakkal táncolnak, amelyek összekapcsolják, illetve elválasztják őket egymástól, és a teret is változatosan alakítják. Metszéspontok bonyolult hálózata jön létre, mindenki saját történetének főszereplője, egyszersmind társa jelenetének mellékszereplője. A jelenetek úgy követik egymást, ahogy egy naplóban a személyes bejegyzések, intim vallomások.
A kitárulkozó megmutatkozások központi témája a szabadság, pontosabban az a szükségletünk, hogy folyamatosan definiáljuk saját határainkat és meghatározzuk mozgásterünket. A rudak azokat a mindenkori kereteket jelképezik, amelyekben értelmezni tudjuk életünket.
A történet mindig ugyanaz. Néha falakat építünk, néha pedig lebontjuk őket. Olykor, villanásnyi időre, rátalálunk egymásban az egy közös középpont varázslatára.
„Ha érezni tudsz egy középpontot, ahol minden hang hallható, akkor a tudatosságod egyszeriben áttevődik oda. Az egyik pillanatban még hallod a hangoktól zsibongó egész mindenséget, a másikban pedig a tudatosságod hirtelen befelé fordul, és te a hangtalanságot, az élet néma középpontját fogod hallani.
Ha ezt egyszer hallottad, akkor többé egyetlen hang sem zavarhat meg. Feléd tart ugyan, de sohasem ér el. Feléd tart, egyre csak közeledik, de sohasem jut el hozzád. Lesz egy pont, ahová egyetlen hang se lép be. És ez a pont te magad leszel.” – Osho
A Zéró koncepcióját a történelmi feljegyzések tanúsága szerint India adta a világnak. A hindu bölcsek számára a Zéró nem egyszerűen egy számot jelentett, hanem mindennek a kezdetét, kiindulását, a magot, amelyből minden származik. Ennek megfelelően eredeti jele sem a mai kör, vagy ovális volt, hanem egyszerűen egy pont: •
A társulat nevében a Zéró kifejezés a misztikus középpontból való kiindulás szándékát jelzi, hiszen a Zéró a transzformáció helye: a számegyenesen ebben a pontban alakulnak át a negatív számok pozitívakká, az éj ekkor fordul át nappallá, a virtuális itt válik valóságossá. A Zéró ilyenformán számunkra az alkotási folyamat jelképe is, hiszen ebben a folyamatban megpróbálunk felfedni valami addig rejtetten maradót, megkísérelünk hidat építeni a spirituális és a materiális létezés között.
Zéró Balett: A hang közepe
– felújítás –
Koreográfus: Berger Gyula
Zeneszerző: Sőrés Zsolt
Díszlet- és kosztümtervező: Bodnár Enikő
Előadók: Balogh Janka, Nemcsók Nóra, Sarlós Flóra Eszter
Időpont: 2012. június 5., 6.
Helyszín: Bakelit Multi Art Center, Budapest
