Világhírű vonósnégyest alapított, emellett szólistaként és karmesterként Európa-szerte nagy sikerrel szerepelt, Csajkovszkij és Glazunov neki ajánlotta hegedűversenyét. Auer Lipót világhírű magyar hegedűművész, hegedűtanár, karmester és zeneszerző 85 éve, 1930. július 15-én halt meg.
1845. június 7-én született Veszprémben. 1853-tól három évig a pest-budai Hangászegyleti Zenedében, majd Budapesten Ridley-Kohne Dávidnál, Bécsben Jakob Dontnál, Hannoverben Joachim József hegedűművésznél tanult. Ezután hangversenykörutakat tett Magyarországon, Ausztriában és Németországban, majd Párizsban tökéletesítette tudását. 1868-ban Szentpétervárra került, ahol 1917-ig a konzervatórium hegedűtanára, 1872 és 1908 között az Orosz Balett szólóhegedűse, 1874-től a cár szólistája, 1883 és 1892 között az Orosz Zenei Társaság zenekarának karmestere volt.
Világhírű vonósnégyest alapított, emellett szólistaként és karmesterként Európa-szerte nagy sikerrel szerepelt, Csajkovszkij és Glazunov neki ajánlotta hegedűversenyét. Auer 1906-tól rendszeresen tartott nyári kurzusokat Londonban, Loschwitzban, Christianiában (Oslóban). Az orosz forradalom után, 1918-ban az Egyesült Államokba költözött, és a híres New York-i Juilliard Zeneiskola, és a philadelphiai Curtis Intézet hegedűtanára volt, és hajlott kora ellenére koncertezett is. A világhírű magyar hegedűművész, tanár, karmester és zeneszerző nevéhez kapcsolódik az úgynevezett pétervári vonófogás, melynek révén a mutatóujjnak és a csuklónak nagyobb szerep jut, mint korábban. Auer 1926-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, de nyarait Európában töltötte, itt érte a halál 1930. július 15-én. Egyik életrajzírója állapította meg róla: „Egyaránt volt művész és tanár, keresztény és zsidó, orosz és amerikai. És persze magyar, hiszen vallotta: minden művész hovatartozását a hazai rög dönti el.”
Auer Lipót kora legeredményesebb hegedűtanára volt, leghíresebb növendékei Nathan Milstein és Jasha Heifetz voltak. Pedagógiai módszereit könyvben is megírta, tanításai az orosz-szovjet és az amerikai hegedűiskolában élnek tovább. Szülőhazájával élete végéig megmaradt a kapcsolata: 1896-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság és a Zeneakadémia is tagjává választotta, Budapesten 1906-ban lépett fel utoljára.
Zeneszerzőként ismert művei: Magyar rapszódiák, Koncert-tarantella, Ábrándozás, Románc, kadenciák Beethoven, Brahms hegedűversenyéhez, Tartini Ördögtrillájához, hegedűszólók Csajkovszkij balettjeihez, számos hegedűátirat. Könyvei jobbára a zenetanítással foglalkoznak: A hegedűjáték, ahogy én tanítom (angolul), Hegedű mesterdarabok és előadásuk (angolul és oroszul), Hosszú életem a muzsikában (angolul). Életéről film is készült, emellett a veszprémi zeneművészeti szakközépiskola évek óta megrendezi az Auer Akadémiát. 2014-ben a nevét viselő nemzetközi fesztivált, akadémiát és hegedűversenyt alapítottak Veszprémben, a hegedűverseny kiírásában Auer életútját követve nagy hangsúllyal szerepel a magyar zene, de a kiírásban helyet kaptak orosz és amerikai szerzők művei is. A versenyzők nemcsak szólóhegedűsként, hanem koncertmesteri szólósként is bemutatkoznak, ahogyan azt Auer tette az orosz balettnél.
