Franz Kafka A kastély című regénye a modern ember szorongásos életérzésének látomásos megfogalmazása, amelynek máig kimeríthetetlenek az értelmezési lehetőségei.
Egy sötét, havas téli éjszakán K, a földmérő megérkezik a faluba, ami fölött Westwest gróf kastélya tornyosul. A kastélyból rendelték oda, földmérési munkákra, de bármennyire is igyekszik feljutni a kastélyba, nem sikerül kapcsolatba lépnie a megbízóival, csak a helyi lakosokkal, akik viszont gyanakodva fogadják. Ez a kiinduló helyzete Kafka A kastély című regényének, ami a huszadik századi kultúra egyik alapműve lett.
Október 8-án mutatták be A kastélyt a Vígszínházban Bodó Viktor rendezésében. Az előadás főbb szerepeiben ifj. Vidnyánszky Attila, Hegedűs D. Géza, Méhes László, Orosz Ákos, Kovács Patrícia, Radnay Csilla és Bach Kata látható.
A kasélyt Bodó Viktor rendező állítja színpadra a Vígszínházban. Munkatársaival a regény kusza és magával ragadó szövegtengeréből egy sűrűbb, rövidebb és más dinamikával működő szöveget hoztak létre, miközben igyekeztek minél jobban megtartani és kibontani a szerző fanyar és sokrétű humorát.
„A kastély nagyon különleges történet, ami sok szólamban szól az egyén és a társadalom viszonyáról, a konformitás lehetetlenségéről, arról, hogyan lehet értelmetlenül és alázatosan engedelmeskedni értelmetlen törvényeknek. A színészeknek, a díszletnek és a rendezésnek is egy kizökkent világot kell bemutatniuk. Nem egy konkrét helyszínt akarunk megmutatni, hanem egy álomvilágot, egy költői teret. Nem tudjuk, mikor vagyunk a valóságban, úgy érezzük, mintha csak egy rémálomból ébredtünk volna fel, aztán kiderül, hogy nem is lehet felébredni… Kafka megközelíthetetlen és elérhetetlen kastélya megannyi értelmezést tesz lehetővé, mindenki alkalmazhatja a saját életére is. Végsősoron mindenki fel akar jutni a kastélyba vagy ki akar jutni onnan” – emeli ki a rendező.
A főszerepet játszó ifj. Vidnyánszky Attila így mesélt a próbafolyamatról:
„Egy színész végzi a munkáját. Idősebb kollégák azt mondják, egyre ritkábban jön olyan feladat, ami több erőt ad, mint elvesz. Ez most olyan. Viktor világa közel áll hozzám, lehet tanulni, és ez nagyon inspiráló, másrészt képes csapatot teremteni, ami ritka, ezért a kollégákat tudnám kiemelni, pontosabban azt a felszabadult csapatmunkát, amiben dolgozunk. Persze színésznek lenni a legtöbb esetben kifejezetten nehéz és keserű, sokszor értelmetlen és súlytalan a külvilághoz képest az, ami itt bent történik. A próbafolyamatnak és a csapatnak köszönhetően számomra újra bebizonyosodott, hogy a színpadon játszani jobb, mint az életben élni. Vicces, hogy pont Kafka és Viktor adott értelmet a munkámnak.”
