„Élni annyi: az élet közepében lenni: látni azzal a szemmel az életet, amivel megteremtettem.” Franz Kafka német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja 141 éve, 1883. július 3-án született és 100 éve, 1924. június 3-án halt meg.
„Hallgatni kell, ha az ember nem tud segíteni. A maga reménytelenségével senki sem ronthatja páciensek állapotát. Ezért kell megsemmisíteni minden irkafirkámat. Nem vagyok fény. Csak belegabalyodtam a magam tüskéibe. Zsákutca vagyok.” Gustav Janouchnak mondta ezt Franz Kafka egyik beszélgetésükben. Végül is „irkafirkái” nem semmisültek meg, mert Max Bord, akire Kafka rábízta végrendelkezésében kéziratait, nem égette el, hanem felismervén értékeit, sorra kiadta őket.
Franz Kafka (csehül: František Kafka) Prágában született 1883. július 3-án. Julie Löwy és Hermann Kafka kereskedő fia, virágzó és népes középosztálybeli német nyelvű prágai zsidó kereskedőcsaládban született. Miután két testvére csecsemőkorában meghalt, ő lett a legidősebb gyermek, és élete végéig tudatában maradt idősebb testvéri szerepének. Három nővére közül Ottla, a legfiatalabb lett a hozzá legközelebb álló családtagja.
Életére és irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét anyja spirituális, intellektuális érdeklődése ás melankolikus hajlamuk, noha anyjához azonban nem állt különösebben közel, valamint az anyagi sikereken és társadalmi pozíción kívül semmit nem tisztelő, zsarnok apa általa mitikussá növelt alakja, aki érzékeny lelkű fiába beleoltotta a tehetetlenség érzését. Kafka apjának alakja beárnyékolta munkásságát és létezését is. A figura valójában az egyik leglenyűgözőbb alkotása. Pedig Kafka mindent megtett az elismerésért: kiváló eredménnyel végezte iskoláit, majd a jogi egyetemet. Itt ismerkedett meg Max Broddal, aki legjobb barátja, Kafka halála után pedig műveinek gondozója, kiadója és egyik leghatásosabb életrajzírója lett.
Az egyetem után egy biztosítótársaságnál kapott állást, de a hosszú munkaidő nem tette lehetővé, hogy az írás szenvedélyének hódolhasson, ezért 1908-ban a félig állami cseh munkás-balesetbiztosítási intézetnél helyezkedett el.
„Este senki sem felelős önmagáért, ha magányosan él. Fél egy s mástól. Hogy testi mivolta elillan talán, hogy az emberek csakugyan olyanok, amilyennek a szürkületben látszanak, hogy nem szabadna bot nélkül járni, s hogy jó lenne talán bemenni a templomba és üvöltve imádkozni, hogy nézzenek minket, és testet öltsünk.” (Frranz Kafka: Egy küzdelem leírása)
Lelkiismeretes és megbízható hivatalnok volt, munkája közben jól megismerte a bürokrácia útvesztőit, abszurditásait, ekkor szerzett tapasztalatai, élményei későbbi munkásságára is hatottak.
Kafka kettős életet élt: nappal dolgozott, éjjel gyötrő fantazmagóriáit és szorongásait vetette papírra.
A mindennapi életben jó humorú, megnyerő és intelligens Kafka nem kerülte az élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a nőket, fiatalabb korában gyakorta látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt.
„A magányosság, amely legnagyobbrészt kezdettől fogva ki volt rám róva, kisebb részben én magam kerestem – de mi más volt ez is, mint kényszer –, most teljesen egyértelművé válik, és legvégső formáját készül felölteni.” (Franz Kafka: Naplók, levelek)
Egy idő után elszigetelődött környezetétől, magányosan, önmagába zártan élt és írta műveit. Szerelmi élete is kudarcos volt: kétszer jegyezte el Felice Bauert, de 1917-ben végleg szakítottak, későbbi szerelmei sem tették igazán boldoggá.
Számos krónikus, valószínűleg lelki eredetű betegség, álmatlanság, migrén, emésztési zavar gyötörte, 1917-ben tébécét is diagnosztizáltak nála. Ettől fogva szanatóriumokban töltötte ideje nagy részét, és csak az írással foglalkozott, 1922-ben pedig végleg nyugdíjba vonult. 1923-ban Dora Dymanttal, egy öntudatos fiatal zsidó nővel Berlinben próbált új életet kezdeni, ám az év telén egészsége végképp megromlott, és 1924. június 3-án Kierlingben, egy Bécs melletti klinikán meghalt.
„Természetesen tudatlan vagyok, ez kétségkívül igaz, és nagyon szomorú rám nézve; viszont van bizonyos előnye is: aki tudatlan, az merni is többet mer; ezért, amíg erővel bírom, egy ideig még szívesen elviselem tudatlanságomat és bizonyára káros következményeit.” (Franz Kafka: A kastély)
Életében csak kevés műve jelent meg, így a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novelláskötete, az Ítélet, a Fegyencgyarmaton című elbeszélése, és talán leghíresebb novellája, Az átváltozás.
Igazi felfedezése halála után következett be: Max Brod, akit a saját tehetségében soha nem bízó Kafka arra kért, égesse el írásait, sorra kiadta a három regényt (Amerika, A per, A kastély), majd a rövid prózák gyűjteményét A kínai fal építésénél címmel. A művek sikert arattak, a háborúk, diktatúrák, válságok gyötörte kor olvasója saját szorongásaira, megmagyarázhatatlan eredetű félelmeire ismert Kafka írásaiban. Mindehhez járult egyszerű, világos, realista hangvételű stílusa, amelynek eszköztelensége fokozza történetei irrealitásának rémítő voltát.
„– Nem – mondta a pap –, nem kell mindent igaznak tartanunk, csak szükségszerűnek.
– Lehangoló nézet – mondta K. – A hazugságot avatják világrenddé.” (Franz Kafka: A per)
A már jól ismert regényeken és novellákon kívül kiadatlanul és hagyatékban maradtak fenn Kafka naplófüzetei és levelei is, amelyek jóval többet tesznek ki, mint a szorosan vett szépirodalmi életmű. Mint ismeretes, legjobb barátját, Max Brodot Kafka a végrendelkezésében azzal bízta meg, hogy mindenestül égesse el ezt a hagyatékot. Max Brod ezt nem tette meg, hanem barátja emlékéhez az adott szónál is hívebben sorra kiadta kötetetekben e hagyaték anyagát. A naplók és levelek öt különféle kötetben láttak napvilágot 1951 és 1974 között – a magyar válogatás is ezek alapján készült.
„A Kurt Wolff Verlaghoz
[Prága, az érkeztető bélyegző kelte: 1922. október 21.]
[…] Egészen véletlenül értesültem róla, hogy Az átváltozás és Az ítélet magyar fordításban 1922-ben megjelent a kassai Szabadság című lapban, a Testvérgyilkosság pedig a Kassai Napló 1922-es húsvéti számában. A fordító a Berlinben élő magyar író, Márai Sándor. Tudtak Önök erről? Kérem mindenesetre, hogy a továbbiakban a magyar fordítás jogát tartsák fenn kitűnő magyar irodalmár ismerősömnek, Robert Klopstocknak, aki bizonyára kitűnő munkát végez majd.
Őszinte nagyrabecsüléssel, F. Kafka” (Franz Kafka: Naplók, levelek)
Regényeit többször vitték filmre, a leghíresebb az Orson Welles rendezésében 1962-ben készült A per, amelynek főszerepét Anthony Perkins alakította. Az átváltozás című Kafka-novella alapján azonos címmel opera született.
A prágai székhelyű Franz Kafka Társaság 2001-ben az író nevét viselő irodalmi díjat alapított, amelyet többek között megkapott a Nobel-díjas Elfriede Jelinek osztrák, Philip Roth amerikai, Harold Pinter angol, Ámosz Oz izraeli író, 2003-ban pedig Nádas Péter.
