Április 11. a magyar költészet napja, József Attila és Márai Sándor születésének napja. De ezen a napon ünnepeljük minden költőnket, verselőnket, legyen akár száz évvel ezelőtt, vagy ma alkotó.
Kézirat – József Attila: Születésnapomra
1937. április 11.
József Attila verseit az élet bármely időszakában, évében vesszük elő, mindig rávilágítanak legbensőbb titkainkra, vágyainkra. Ahogy a legtöbb költő művei, József Attila is a félelmekről, magányról, szeretetéhségről, boldogságról, örömről és bánatról, az elfogadás, a kitaszítottság és a szenvedés bugyrairól, a mindennapi megfáradásokról és felemelkedésekről. Versei örök értékűek. „Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben.”
Kézirat – Arany János: Toldi
1846 (részlet)
A Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatára beküldött „költői beszély, versben” annyira elnyerte a bírálók tetszését, hogy az eredeti 15 helyett 20 arannyal jutalmazták a szerzőt. A 1847-ben megjelent Toldi mind nyelvi, mind szerkesztésbeli szempontból, mind a népi irodalom politikai hatását tekintve a csúcspontot jelenti Arany pályáján, s Petőfi barátságát is meghozta számára.
Kézirat – Radnóti Miklós: Negyedik ecloga. A Hang
1943. március 8. (részlet)
„A Független Színpad munkaközössége (elsősorban Hont Ferenc és Görög – Gerő – Ilona) 1941 tavaszán Én és a világ címmel monodrámát írt. Radnóti Miklós ehhez írta prológusnak Előhang egy monodrámához című versét. Két évvel később ennek a versnek az átdolgozása lett a Negyedik ecloga. A darabol nem mutatták be, Radnóti életében a vers sem jelent meg.” (Gyarmati Fanni: Napló)
Kézirat – Ady Endre: Álmodik a nyomor
1909
Ady Endre világirodalmi jelentőségű költészete központi helyet foglal el irodalomtörténetünk utolsó száz évében. „Ady egy ellentmondásokkal teli, nyugtalan korszaknak volt a legnagyobb lírikusa – írja Sára Péter. – Magyar vonatkozásban pedig e korszak legegyetemesebb és legnagyobb művészi kifejezője. Verseiben a paraszti élet mellett feltűnik a mindenenapok munkásemberének a nyomora (Álmodik a nyomor). Költészetének szerves részévé válik az ország teremtő erejével való foglalkozás.
Kézirat – Vas István: Kánikula, vihar, ősz
(részlet)
„…akire talán majd úgy emlékezik az eljövendő irodalomtörténeti-esztétikai értékelés, hogy nála ötvöződött szerves egységgé a magyar nemzeti hagyomány, a világirodalmi klasszikus távlat és mindaz, amit az avantgárd törekvésekből a logikus elme hasznosítani tud. Talán így vonul be majd klasszikus halhatatlanként tankönyveinkbe is.”
Kézirat – Lackfi jános: Virágbaöltözés zsoltára
(részlet)
„Íme egy A5-ös boríték hátára és belső felére ezév nyarán írott versem, A VILÁGBAÖLTÖZÉS ZSOLTÁRA eredeti kézirata. A szöveg eddig a Kaláka Versudvaron hangzott csak el júliusban. Feleségemnek küldte valaki a levelet, amit a begyújtáshoz félretett papíros-kupacból kihalásztam, és arra kezdtem írni a vers első sorait, majd szét kellett bontanom a borítékot, hogy elférjen az egész poéma rajta.”
Kézirat – Vörösmarty Mihály: Szózat
1837 (részlet)
Vörösmarty Mihály a reformkor idején, 1836-ban írta művét, amely a haza iránti rendületlen hűségre buzdít, a nemzeti történelem dicső és tragikus eseményeit idézi, a jobb jövő hitét árasztja, de felmutatja a nemzeti tragédia lehetőségét is. A Himnusz mellett második nemzeti imánkká lett költemény a magyar nyelv és irodalom megújításában fontos szerepet betöltő Auróra című irodalmi évkönyv 1837-es kötetében jelent meg. Rövid idő alatt országszerte elterjedt. Mindenki idézte, és nagy szégyen volt, ha valaki nem ismerte.
Kézirat – Kép-auckió
2012
Az OSA Archívumban 2012-ben mintegy 60 kortárs magyar költő, író és zeneszerző felajánlott kéziratát árverezték el, a befolyt összeggel pedig az Oltalom Karitatív Egyesület fűtött utcáját támogatták. Az árverés előtt irodalmi-zenés programban fellépett Alföldi Róbert színművész és Bársony Péter brácsaművész. Akik felajánlották műveiket: Balla Zsófia, Bán Zsófia, Bartis Attila, Bodor Ádám, Bródy János, Csaplár Vilmos, Csukás István, Darvasi László, Dés László, Dragomán György, Dresch Mihály, Eötvös Péter, Erdős Virág, Esterházy Péter, Fekete Gyula, Ferencz Győző, Fischer Iván, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Grencsó István, Háy János, Jeles András, Jeney Zoltán, Kántor Péter, Kemény István, Kiss Tibor/Quimby, Konrád György, Kornis Mihály, Krasznahorkai László, Kurtág György, Lackfi János, Lator László, Marék Veronika, Márkos Albert, Márton László, Menyhárt Jenő, Mosonyi Aliz, Müller Péter Sziámi, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Presser Gábor, Sáry László, Snétberger Ferenc, Spiró György, Szabó T. Anna, Szemző Tibor, Takács Zsuzsa, Térey János, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Víg Mihály, Závada Pál, Závada Péter.
Kézirat – Nagy László: József Attila!
(részlet)
Ahogy Nagy László és Szécsi Margit fia, Nagy András grafikusművész, könyvtervező írja: „Az önmagát szüntelen művelő, naprakész költő tagadja a beskatulyázó, kirekesztő törekvéseket, kultúraszemlélete nem fogad el mesterséges határokat, így marad hiteles egyéniség, „versben bujdosó” a diktatúra évtizedeiben. (…) Költészete az egyetemes és a magyar líratörténet mítoszokat és folklórt integráló áramlataiba illeszkedik. Látomásosként is jellemzett poézisének gazdag képi- és formavilágát, hatását többirányú, festői és kézművesi tehetsége is erősíti.”
Kézirat-képek forrása: OSZK, PIM, Facebook, MTA
