A 170 éve született Pulitzer József, aki már Joseph Pulitzer néven alapította meg a Pulitzer-díjat. Neve sajtótörténészek szerint az egyik legtöbbször kinyomtatott újságírói név a modern sajtó történetében.
A Pulitzer József néven anyakönyvezett honfitársunk 1867-ben már amerikai állampolgár, Joseph Pulitzer néven. Akár Joseph, akár József, a magyar származású amerikai sajtómágnás a „new journalism”, az új újságírás megteremtőjének számít.
Pulitzer József (Politzer), aki Joseph Pulitzer néven vált világhírű sajtómágnássá 1847. április 10-én született Makón. A makói gabonakereskedő korán árvaságra jutott – és épp ezért egész fiatalsága során katonai mundérra áhítozó – fia az újságíróknak adható legnagyobb s legrangosabb szakmai kitüntetés, a Pulitzer-díj létrehozója s névadója.
Életútja fordulatos és változatos, akár egy vadnyugati kalandregény, katonai „pályafutása” kitűnő kabaréalap, sajtótörténeti jelentősége példaértékű tananyag a szaktársak körében. Végül, sajtó- és üzletpolitikájáról nem jelentéktelenebb személyiség, mint a pénzmágnás Rotschild állította elismerően: „ha Pulitzer teljes erővel a pénzügyeknek szentelné magát, ő lehetne a földkerekség leggazdagabb embere”.
De idézzük őt magát is: „Pontosságot Pontosságot Pontosságot!” – így, egyre több felkiáltójellel. „Tömörséget. De okos és nem ostoba tömörséget Sűrítést …Eredeti, megkülönböztethető, drámai, romantikus, felvillanyozó, egyedi, különös, érdekes, humoros, szokatlan, s olyan legyen minden tudósítás, hogy aztán beszéljenek róla” – adja fel a leckét a mester, ki mindenáron lovassági tiszt szeretett volna lenni, de gyenge fizikuma, látáshibája miatt nem vették fel sem az osztrák, sem a porosz hadseregbe. Eredménytelenül próbálkozott a francia idegenlégiónál, valamint az angol gyarmati hadseregnél is. Végre az 1864-es amerikai polgárháborúban Lincoln katonája lehetett. Csupán tisztiszolga – afféle kutyamosó – volt a hadseregben, de St. Louisban – ahol még egyszer megkísértette a katonáskodás gondolata – sem vitte ökörhajcsárnál feljeb.
Aztán mint temetőgondnok, révész, kikötői rakodómunkás, bálnavadász, lovász, és pincér is kipróbálta magát, a nagy kolerajárvány idején pedig hullaeltakarítóként dolgozott. Csak ezután kezdte újságírói munkásságát. Első tudósítása a cukorültetvényeken tapasztalt visszaélésekről 1865-ben lát nyomdafestéket a St. Louisban megjelenő, német nyelvű Westliche Postban, de állandó szerződést csak 1868-ban kapott. Írt riportot, politikai publicisztikát, tudósítást, a honoráriumokból lapot vásárolt. 1883-ig kellett várnia, míg megvehette a New York Worldot. Május 11-én már az ő szerkesztésében, új lapfejjel és új szerkesztőkkel, új formátumot választva jelent meg az újság. Világlap született, amely harcot hirdetett egyebek közt a korrupció, a választási csalások, a szavazatvásárlás ellen.
Pulitzernek merész szerkesztői ötletei voltak. Például gyűjtést szervezett a Szabadság-szobor talapzatának megépítésére (vezércikkekkel és a szoborról szóló lelkesítő tudósításokkal öt hónap sikerült összehozni a szükséges 100 ezer dollárt); 1889-ben egy riporternőt küldtek ki, tegye meg a föld körüli utat rövidebb idő alatt, mint Verne Gyula hőse. (Nellie Bly – igazi nevén Elizabeth Cochran – nem 80, hanem 72 nap alatt teljesítette feladatát). Pulitzer közölte az első napilap-illusztrációt, s az ő lapjában jelent meg először politikai karikatúra. A World 1887-re túlhaladta a 250 ezres példányszámot, évente félmillió dollár hasznot hozva tulajdonosának. A World nagy újítása volt a színes képregény tömegnyomtatású közlése. A világelsőt, Richard F. Otcault Yellow Kid (Sárga kölyök) című sorozatát 1895-ben közölte az újság. (A sárga kölyökről kapta nevét a sárga újságírás.)
Joe Pulitzert, a sajtókirályt nemcsak a sikerek, hanem a sorscsapások sem kerülték el. Negyvenhárom évesen, 1890-ben végleg elveszítette szeme világát, ám munkáját nem hagyta el. 1904 májusában, a The North American Review című lapban megjelent újságíró-iskola felállítását támogató írásában fogalmazta meg hitvallását: „Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz.”
1911-ben, 64 esztendős korában hunyt el. Végakarata szerint 2 millió dollárt hagyott a New York-i Columbia egyetem újságíró-fakultásának (School of Journalism) megszervezésére és az újságírás, az irodalom, a zene és a közügy szolgálatában kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek Pulitzer-díjban részesítésére. 1917-től évente minden áprilisban a legjobb amerikai művészeti alkotásokat jutalmazzák; 12 kategóriában (az irodalom, a történetírás és újságírás különböző területeit felölelve) osztva ki az áhított Pulitzer-díjakat. 1943-tól a díjat kiterjesztették a zenére is. A díjakkal pénz is jár, de az összeg eltörpül az erkölcsi érték mellett, hiszen a Pulitzer-díjasok között olyan nagyságok szerepelnek, mint John Steinbeck, Ernest Hemingway vagy John F. Kennedy.
A köz javára tett szolgálataiért egy-egy lap és hírügynökség külön Pulitzer-díjat kaphat, amely nem a szokásos ezer dollár, hanem aranyérem. A második világháború után, 1945-ben a Pulitzer-díjasok között találjuk az amerikai lapok térképrajzolóit, akik térképeikkel helyesen tájékoztatták olvasóikat a frontok állásáról. 1978-ban a Stanford Advocate című lap a városban elharapódzott korrupció leleplezéséért kapott Pulitzer-díjat, 1980-ban a Philadelphia Inquirer a Three Mile Island nukleáris reaktorbalesetéről közölt riportjáért.
A rendszerváltozás után hazánkban létesített Magyar Pulitzer Emlékdíj sok szempontból hasonló, működését tekintve azonban független a New Yorkban évente átadott elismerésektől. A magyarországi emlékdíjat – a Pulitzer-örökösök hozzájárulásával – a New Orleansban élő magyar üzletember, Fábry Pál (1945-46-ban Tildy Zoltán miniszterelnök kabinetfőnöke volt, a kisgazdapárt színeiben a parlamentbe is beválasztották, ezután ankarai ügyvivő lett, de 1947-ben lemondott tisztségéről, tiltakozásul a magyarországi kommunista hatalomátvétel miatt és 1949-ben az Egyesült Államokba emigrált) alapította 1988-ban. Azzal a céllal, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltozást követően „elismerést kapjanak a kimagasló szakmai teljesítményt felmutató magyar újságírók”. A magyarországi Joseph Pulitzer-emlékdíjat 1991 óta adják át az írott és elektronikus sajtó kiváló képviselőinek, ily módon ismerve el „a társadalmi folyamatokat, jelenségeket hitelesen feltáró újságírói tevékenységet”.
