A 20. század tudománya egyszerre volt diadalmenet és erkölcsi válság: a kvantumfizika, az atomenergia és a genetika felfedezései új világot teremtettek, miközben a „józan ész” határait szétfeszítették. A század végére a tudományból hálózat, az ismeretből hatalom lett – és az ember újra felteszi a régi kérdést: vajon boldogabbá tett-e bennünket a tudás?
A józan ész határain túl
A 20. század tudománya az emberi gondolkodás egyik legnagyobb forradalmát hozta: a világ, amelyben éltünk, ismeretlen, láthatatlan dimenziókra bomlott. A röntgensugarak, a kvantumelmélet, a relativitás és az internet kora egymásba kapcsolódva alakította át azt, amit a valóságról gondolunk. A század tudósai a csillagok, az atommagok és a DNS spiráljai mögött keresték az univerzum rendjét – és közben magát az emberi értelem határait is újra kellett rajzolniuk.
A modern tudomány születése – amikor megrepedt a józan ész
A 19. század végén a tudomány még magabiztos volt: úgy hitték, a természet törvényeit már csak finomítani kell. Aztán jött Max Planck, aki 1900-ban bejelentette, hogy az energia nem folytonos, hanem parányi adagokban, „kvantumokban” áramlik.
A felismerés minden addigi logikát felborított. Ezzel kezdődött a század, amelyben a fizika már nem a biztos talajon állt, hanem a valóság szövetét boncolta. Rövid időn belül Einstein átírta a tér és az idő jelentését, Bohr újrateremtette az atom képét, Heisenberg pedig megfogalmazta: a világ mélyén a bizonytalanság az egyetlen bizonyosság.
A láthatatlan világ feltérképezése
Az új eszmékhez új eszközök is kellettek: gyorsítók, távcsövek, mikroszkópok, kódfejtők.
A matematika lett a természet új nyelve, s a tudomány lassan túlnőtt az emberi érzékelésen. A laboratóriumokban megszülettek a vakcinák, az antibiotikumok, a vitaminok, a műanyagok és az atomenergia. Az ember soha nem élt még ilyen hosszú életet, és soha nem volt még ilyen közel a saját teremtő erejéhez.
1953-ban Watson és Crick feltörték az élet kódját: a DNS kettős spirálját. Innen már csak lépésnek tűnt a genetikai térkép megrajzolása, a gének módosítása – s vele az isteni hatalom illúziója.
A tudomány és a hatalom találkozása
A második világháború a tudomány erkölcsi fordulópontja volt. A Manhattan-terv kutatói bebizonyították, hogy az elmélet pusztító fegyverré válhat. Az atombomba nemcsak városokat, hanem illúziókat is rombolt. Einstein, Szilárd és Oppenheimer lelkiismerete nehezen viselte, hogy a megismerés vágya az emberiség egyik legfélelmetesebb fegyveréhez vezetett.
A háború után a tudomány hatalmas intézményrendszerré nőtt. A NASA, a CERN, a kutatóintézetek és egyetemi laboratóriumok világa már nem magányos géniuszok terepe volt, hanem szervezett csoportoké, ahol a kutatás költségvetés és politika kérdésévé vált.
A hit és a kétely kora
Ahogy a tudomány mindent áthatott, úgy nőtt a vele szembeni gyanakvás.
A hatvanas évektől kezdve egyre többen kérdőjelezték meg, vajon tényleg a fejlődés szolgálatában áll-e. A környezetszennyezés, a háborús fegyverkezés és a túlfogyasztás mind a tudomány árnyékában születtek. Eközben a technológia a hétköznapok részévé vált: a háztartásokban a mosópor, a gyógyszerek, a televízió és a számítógép mind a laboratórium szülöttei voltak.
De miközben a világ egyre inkább „tudományos” lett, az emberi lélek újra a csodák felé fordult. Asztrológia, természetgyógyászat, ezoterika – a racionalitás kora után újra teret nyert az irracionalitás, mintha a szellem visszavágyott volna a titokba, amit a tudomány elvett tőle.
Az új korszak: a tudományból tudás lett
A 20. század végén megszületett az új mítosz: az internet.
Az összekapcsolt számítógépek hálózata új civilizációs formát teremtett, amelyben a tudás szabadon áramlik, és a tudomány többé nem a laboratóriumok kiváltsága.
Az emberiség belépett a tudástársadalom korába – ahol az információ érték, a kód hatalom, és a mesterséges intelligencia újraértelmezi, mit is jelent embernek lenni.
A 20. század a fizika százada volt; a 21. talán a biológia és a hálózaté. De a kérdés változatlan:
vajon a tudomány eszköz marad-e, vagy újra istenné válik?
A kíváncsiság nem pihen
A kvantumok világától az internetig ugyanaz a vágy hajtott: megérteni a rendet a káosz mögött.
A tudomány diadalai és tévedései egyaránt azt bizonyítják, hogy az ember soha nem hagyja abba a kérdezést – még akkor sem, ha a válasz néha félelmetesebb, mint a kérdés maga.
