„Micsoda?! – gondolta ijedten a császár. – Hiszen ez szörnyűség! Buta volnék, mint a föld? Vagy méltatlan a császári trónra? Rettenetes dolog!” Zórád Ernő illusztrálásával Hans Christian Andersen A császár új ruhája c. meséjét közöljük.
Előzmény:
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 2-3.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 4-5.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 6-7.
Hamarosan egy másik rangos udvari embert küldött a császár a takácsokhoz, a főhopmestert: nézze meg, mennyire haladtak a munkával, mikor készül el a kelme. Ez a rangos úr is úgy járt, mint a miniszter: nézett, meresztette a szemét, de mert ahol semmi sincs, ott semmit se látni, hát ő se látott egyebet az üres szövőszéknél.
– Ugye, gyönyörű ez a kelme? – kérdezték a csalók, s neki is elmagyarázták a mintát, ami ott se volt.
„Buta nem vagyok! – mondta magában a főhopmester. – Akkor hát méltatlan vagyok a tisztségemre. Bizony különös, de ezt nem kell megtudnia senkinek.” Magasztalta hát a kelmét, amit nem látott, nem győzte dicsérni szép színeit, pompás mintáját.
– Valóban gyönyörű! – jelentette a császárnak.
A városban másról se beszél a nép, mint a csodálatos kelméről.
Végre a császár is rászánta magát, hogy megnézze, még szövés közben. Válogatott kíséretével – köztük volt a derék miniszter meg a főhopmester is – benyitott a furfangos takácsokhoz, akik serény kézzel szőtték a levegőt az üres szövőszéken.
– Ugye, gyönyörű, felséges uram? – kérdezte a két rangos udvari ember, aki előzőleg már járt ott. – Látja felséged a páratlan mintáját, a csodálatos színeit? – S az üres szövőszékre mutattak, mert azt hitték, a többiek látják a kelmét.
„Micsoda?! – gondolta ijedten a császár. – Hiszen ez szörnyűség! Buta volnék, mint a föld? Vagy méltatlan a császári trónra? Rettenetes dolog!” De fennhangon azt mondta:
– Szép, csakugyan szép. Megnyerte felséges tetszésemet. – Elégedetten bólintott, és meresztette szemét az üres szövőszékre, nehogy megtudják, hogy semmit se lát. Fényes kísérete ugyanúgy tett: nézték a szövőszéket, mintha láttak volna rajta valamit, s nagy buzgón bólogattak:
Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala
Felhasználti irodalom:
Hans Christian Andersen: A császár új ruhája
