Hullámzó vonalakkal alkotott, ívelő felületekkel határolt épületeiben hatalmas terek nyílnak. Alvar Aalto finn építész, iparművész, a modern építészet egyik megújítója 40 éve, 1976. május 11-én halt meg.
1898. február 3-án született egy Kuortane nevű finn kisvárosban (1917 decemberéig Finnország a cári Oroszország egyik nagyhercegsége volt). Apja földmérő volt, svéd anyanyelvű anyja a helyi postamester. Ötéves korában Alajärviba költöztek, majd Jyväskyläba, ahol érettségizett, és egy helyi festőművésztől különórákat vett. 1916-ban Helsinkiben beiratkozott a műszaki egyetemre, hogy építészetet tanuljon, de tanulmányait félbeszakította a finn polgárháború. A Fehér Hadsereg oldalán harcolt, több csatában is részt vett. A harcok végeztével, 1921-ben fejezte be az egyetemet, de első háza már hallgató korában megépült.
Első külföldi útja a közeli Svédországba, Stockholmba és Göteborgba vezetett, hazatérve Jyväskyläba, 1923-ban megnyitotta építészeti irodáját, számos vidéki házra, nyaralóra kapott megbízást. 1925-ben megházasodott, Olaszországba mentek nászútra, és a mediterrán architektúra egész életére rabul ejtette. Irodájával előbb Turkuba (1927), majd Helsinkibe (1933) költözött. Feleségével és egy házaspárral közösen bútorüzemet alapítottak Artek néven. Az egyre nagyobb és egyre megtisztelőbb építészeti megbízások is egymást követték: megbízást kapott a viipuri (Viborg, Oroszország) könyvtár megtervezésére, a turkui Sanomat irodaházra, a Paimio Szanatóriumra.
Funkcionalizmusa meglepő hasonlóságot mutatott, a Bauhaus, Walter Gropius és Moholy-Nagy László törekvéseivel; a magyar művésszel szoros barátságot kötöttek. A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (Congres Internationaux d’Architecture Moderne – CIAM) is tagjai közé fogadta, Le Corbusier-t is többször felkereste Párizsban.
Aalto tervezte a finn pavilont az 1937. évi párizsi, majd az 1939. évi New York-i világkiállításra. A finn pavilonról elragadtatással nyilatkozott a neves amerikai építész, Frank Lloyd Wright. (Az Egyesült Államokban 1946 és 1947 között előadássorozatot tartott a Yale Egyetemen.)
Felesége 1949-ben rákban meghalt, 1952-ben újra megházasodott, Elissa Mäkiniemi építészt vette feleségül, akiben szakmai társat is talált. 1952-ben építette fel saját lakhelyéül Muuratsalóban vidéki villáját, az úgynevezett kísérleti Házat.
Ipari épületeire a technológia által megszabott, tiszta funkcionális szerkesztés a jellemző, míg kisebb egyedi épületeinél alkotó módon alkalmazta a finn (népi) építőhagyomány tanulságait. A második világháború után a már korábban is előszeretettel és ötletesen használt fa alapanyag mellett a tégla újszerű alkalmazásával kísérletezett, aminek eredményeképpen nemcsak a felületképzésben, anyaghasználatban, hanem a tér- és tömegképzésben is új építészeti értékeket teremtett.
A választékos anyaghasználat mellett alkotásainak meghatározója és maradandó értéke az épület és a táj, a természeti környezet szerves kapcsolata. Hullámzó vonalakkal alkotott, ívelő felületekkel határolt épületeiben hatalmas terek nyílnak. Legismertebb és egyben egyik utolsó megépült alkotása a Finlandia Kongresszusi Központ (1962-71) Helsinkiben. Építészeti munkássága mellett jelentős formatervezői munkássága is. Üvegtárgyai, hajlított fából készült ülőbútorai a finn és az egyetemes iparművészet maradandó alkotásai. Alvar Aalto 1976. május 11-én halt meg Helsinkiben.
