„Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment, / Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.” A Tíz kicsi néger Agatha Christie leghíresebb regénye, legnagyobb technikai bravúrja és minden idők legmagasabb példányszámban eladott krimije.
2010-ben, Agatha Christie születésének 120. évfordulója alkalmából szavazást hirdetett meg az Európa Könyvkiadó, mely során arra voltak kíváncsiak, melyik Agatha Christie-regény a legnépszerűbb Magyarországon. A szavazás alapján a Tíz kicsi néger a legnépszerűbb, a második helyen Az Ackroyd-gyilkosság, a harmadikon pedig a Gyilkosság az Orient expresszen végzett, míg a legkedveltebb novella a Csokoládésdoboz lett. Azóta már három év eltelt, de minden valószínűség szerint a Tíz kicsi néger ma is a dobogón áll.
Christie híres regényének (Ten Little Niggers) címét már több országban is megváltoztatták, így például Németországban sem Tíz kicsi néger már a címe. Az 1939-ben megjelent regény címét angol nyelvterületen már jó ideje megváltoztatták, mégpedig két változatban is: 1) And Then There Were None (És azután már senki nem maradt), 2) Ten Little Indians (Tíz kicsi indián).
A krimi tíz sötét múltú emberről szól, akiket magányos szigetre invitál egy ismeretlen személy. Ott sorra meggyilkolják őket. Minden egyesnek halálával eltűnik egy abból a tíz sötét bőrű kis figurából, amelyek egy asztalon állnak egymás mellett.
Agatha Christie a világ egyik legnépszerűbb szerzője, az eladott példányok tekintetében csak William Shakespeare művei és a Biblia előzi meg. A nem múló siker – a szerkesztő szerint – a „világos, egyszerű stílusnak” és a gördülékeny, pontos párbeszédeknek köszönhető.
Agatha Christie 1890. szeptember 15-én született a délnyugat-angliai Torquay-ben, jómódú polgári családban. Az első világháborúban ápolónőként dolgozott, az itteni élmények ihlették első detektívregényét, amelyet hat kiadó utasított vissza. Első regénye, A titokzatos stylesi eset végül 1920-ban jelent meg és már ebben is szerepelt a belga mesterdetektív, Hercule Poirot.
Másik híres figurája a saját magáról is mintázott vidéki vénkisasszony, Miss Marple. Az előbbi 33 regényben szerepel, Miss Marple 12 alkalommal indult rejtélyes bűnesetek nyomába. Számos művét vitték filmre, némelyet többször is, ezek közül a legismertebb a Gyilkosság az Orient expresszen, A vád tanúja, Tíz kicsi néger és a Halál a Níluson. Színművei közül az Egérfogó a leghíresebb: a bűnügyi játékot Londonban 1952 óta játsszák.
Christie összesen 147 kisregény, 15 dráma és 90 regény szerzője, publikált Mary Westmacott néven hat romantikus regényt és négy egyéb művet is, köztük önéletrajzát és egy beszámolót második férje, a nála 14 évvel fiatalabb Max Mallowan régészeti expedícióiról. Az angol nyelvű Christie-kiadásokból másfél milliárd példány kelt el, világszerte további egymilliárd. Írásait 45 nyelvre fordították le, az Egérfogót több mint 45 országban mutatták be.
Az írónőt 1971-ben lovaggá ütötték, de ugyanebben az évben lábtörést szenvedett, egészségi állapota megromlott. Utoljára 1974-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a Gyilkosság az Orient Expresszen című film bemutatóján. Agatha Christie 1976. január 12-én halt meg wallingfordi otthonában.
John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei
(Részlet a könyvből)
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Tíz, egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek.
A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe
A tulajdonos azonban nincs sehol….
A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés.
Tízen érkeznek.
Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
Tíz, egymás számára ismeretlen embert hívnak meg egy hétvégére egy, a devoni part mentén fekvő kis szigetre. A házigazda azonban nincs sehol, s a vendégek egymás után bekövetkező halála rádöbbenti a megmaradókat, hogy egy gyilkos van közöttük, aki egy hátborzongató gyerekvers sorait váltja valóra, mely szépen bekeretezve ott lóg mindegyik szoba falán.
Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betüjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.
A Tíz kicsi néger (más címeken a Tíz kicsi indián vagy A láthatatlan hóhér) Agatha Christie leghíresebb regénye, legnagyobb technikai bravúrja és minden idők legmagasabb példányszámban eladott krimije. Az összes „mondókás” címek közül ez követi leghívebben az eredetit. Noha a színpadi feldolgozásban Christie a komikusabb változatot használta: „Megnősül, és vége is, mert töb – ben nincsenek”, a regény tetőpontján az eredeti befejezés érvényesül. A mondóka valóságosságának témája az egész regényen végigvonul, főként azután, hogy a szereplők ráébrednek arra, hogy mi is zajlik a házban. Minden egyes halálnem tisztán visszhangozza a mondóka egy-egy sorát, az egyetlen kissé csikorgó hang Blore halálakor csúszik be, ahol az állatkerti motívum nehezen megvalósítható átültetése némileg erőltetettre sikerül.
E könyvvel Christie rendkívüli feladatra vállalkozott, és önéletrajzában le is írja, mennyire izgatta fantáziáját az alapgondolat nehézsége. „Tíz embernek kell meghalnia anélkül, hogy a dolog nevetségessé válna. Óriási tervező munka előzte meg a könyv megírását… Világos volt, nyílt és zavarba ejtően érthetetlen, és mégis tökéletesen értelmes magyarázata volt… igazán elégedett vele én magam voltam, aki minden kritikusnál jobban tudta, mennyit kellett szenvedni miatta.”
Mint arról a 2. fejezetben már szó volt, ez az „óriási tervezőmunka” nem érhető tetten a 65. füzetben, mely pedig az egyetlen, ahol ez a mű szerepel. Találunk viszont benne egy csomó érdekes részletet olyan szereplőkről, akik végül kimaradtak az elkészült regényből. Márpedig, legalábbis a Jegyzetfüzetek tanúsága szerint, éppen a szereplők okozták a legtöbb fejtörést Christie-nek. Érdekes, hogy egyetlen helyen sem sorol fel tízet egyszerre. Először nyolcat ad meg (mindkét listánál szögletes zárójelben jelzem azokat a neveket, amelyeken az adott szereplő a kész regénybe kerülhetett. Vera Claythorne, Emily Brent, Philip Lombard és McArthur tábornok neve már a Jegyzetfüzetekben is megtalálható, bár a későbbiekben
néhány apróbb részletet megváltoztatott rajtuk Christie):
Amikor a Collins 1939-ben a Könyvkereskedők Lapjá-ban (Book sellers Record) hirdetni kezdte a Tíz kicsi néger-t, ne mes egyszerűséggel úgy aposztrofálták, mint „Agatha Christie eddig írt legremekebb műve”. A Crime Club News hasábjain megjelentetett cikkükkel mégis magukra vonták a szerző haragját, aki a Greenway házból július 24-én levelet is írt William Collinsnak, hogy tiltakozzon. Úgy érezte ugyanis, hogy túlságosan sokat árultak el a cselekményből, és nyomatékosan leszögezte:„A legjobb könyvet is tönkre lehet tenni azzal, hogy az olvasó előre tudja, mi fog történni.” Sőt egy burkolt fenyegetést is megfogalmaz, amikor emlékezteti a kiadót, hogy a közeljövőben válik esedékessé a következő négy könyvére való szerződés aláírása, amire a maga részéről nem lesz hajlandó, ha nem kap biztosítékot arra nézve, hogy ilyen hibát nem követnek el még egyszer. Mert lehet ugyan, hogy ismertetőjében a Collins kinyilvánította, hogy „ez a legpompásabb detektívregény, amit a Crime Club valaha is kiadott, sőt hitünk szerint… minden idők legpompásabb detektívregénye”, ám a nagy lelkesedés közepette túl sok mindent fedtek fel. Írtak a szigetről, a mondókáról, az egymás után eltűnő porcelánfigurákról, a felismerésről, hogy a gyilkos a vendégek között van, és mindennek a tetejébe azt is megszellőztették, hogy nem feltétlenül az a gyilkos, aki utoljára hal meg. Agatha Christie felháborodása teljesen érthető, elvégre épp hogy csak a gyilkos nevét nem árulták el.
Tíz néger
Doktor – ittasan operált – vagy figyelmetlenül [Dr. Armstrong]
Bíró – inkorrekt per-összefoglaló [Wargrave bíró]
Férj-feleség – személyzet (kicsinálták az előző munkaadójukat, egy öregasszonyt) [Mr. és Mrs. Rogers]
Lány – akinek a szeretője agyonlőtte magát [Vera]
Férj-feleség – Zsarolók
Allenby – fiatalos férfi – veszélyes alak [Lombard]
Egy későbbi fázisban, legalábbis abból ítélve, hogy a ceruza helyett immár tollal ír, és kissé más kézírással, újra próbálkozik. Ezúttal 12 szereplőt rajzol fel:
1. Vera Claythorne – Titkárnő egy iskolában – nyári munkára jelentkezett egy ügynökségnél
2. Swettenham bíró úr, első osztályon utazik [Wargrave bíró]
3. Doktor – Távirat Giffordtól – Gyere le – stb. – [Dr. Armstrong]
4–5. Winyard kapitány és felesége – Levelek – közös barátnő: Letty Harrington – hétvégi meghívás
6. Lombard – felkeresi egy ügyvéd vagy titkosügynök – 100 guineat ajánl fel neki – kénytelen elfogadni?
7. Egyetemi diák, gyerekeket ütött el – félrészeg – kocsival érkezik [Anthony Marston]
8. Llewelyn Oban – Hamisan vallott egy gyilkossági ügyben – a férfit kivégezték [Blore]
9. Emily Brent – kitette a házból a cselédlányát – az később kénsavat ivott – levelet kap egy állítólagos barátnőtől, hogy vendégházat nyit – ingyen lakhat ott.
10–11. Férj-feleség – személyzet [Mr. és Mrs. Rogers]
12. McArthur tábornok – 30 emberét küldte, feleslegesen, a halálba.
Mindkét listában van egy férj-feleség kombináció, a másodikban Winyard kapitány és felesége néven, akiket aztán kihagyott a végleges verzióból. A második szereplősor sokkal közelebb áll a regényéhez, bár már az első próbavázlatból is kirajzolódnak a jellemek csírái.
A 8. és 9. sz. szereplő között szerepel a jegyzetben két további finomítás a cselekményen: A vendégek többségét egy bizonyos Mr. és Mrs. Lacky csábítja a szigetre, vagy valamilyen meghívással vagy egyéb, közvetett módokon, akik időnként nevük rejtélyes kezdőbetűit is megadják: V. A., vagy, mint azt Wargrave bíró mondja a 3. fejezet végén, „ha egy kicsit megerőltetjük a fantáziánkat: VALAKI”. E kezdőbetűk több variáció után véglegesednek, az alábbi jegyzet feltehetően az első gondolatcsíra lehet.
A második jegyzet az ebédlőasztalon lévő porcelánfigurák egyre fogyó készletére utal:
Ulick Noel Nomen (Nomen – kb. Senky)
Tíz Kicsi Néger az ebédlőasztalon
A cselekményre vonatkozó jegyzetek egy üres oldal után a 9. fejezettel kezdődnek, és hat oldalon vázolják fel a regény további menetét, egészen a Scotland Yardon játszódó jelenetig. Ez annyit tesz, hogy az utolsó hét gyilkosság (Rogers halálától kezdődően) mind belefér ebbe a viszonylag rövid terjedelembe, ami csak megerősít abbéli meggyőződésünkben, hogy a könyv felépítésének munkálatait valahol máshol végezte el Christie, és a 65. füzet már csak a majdnem elkészült cselekményt tartalmazza.
IX. fejezet
A bíró veszi át az irányítást – meglehetős éleselméjüségről [sic!] tesz tanúságot – Armstrong és Wargrave – A Bírónak támad egy ötlete. Vihar közeleg – mindannyian egy szobába tömörülnek – idegtépő! Másnap reggel – Rogers eltűnt – se híre, se hamva – Nem terítenek reggelihez. A férfiak átkutatják a szigetet – reggeli – Vera hirtelen észreveszi – Hét Hat néger. Emily erősödő gyanúja – egy arc mered rá – darázs csípi meg – döglött méh a padlón. Mindenki halálra rémül – mind együtt maradnak.
Hol az öreg Wargrave? – Vörös talárban és parókában találnak rá. Blore és Armstrong együtt cipelik fel – ebédlő – még mindig van 5 néger. Hármasban: biztos, hogy Armstrong a gyilkos! Végül: a tenger egy holttestet vet a partra: Armstrongét! Blore-t egy lezuhanó szikla zúzza halálra. Vera és Lombard – egyikük! – Vera fél – önvédelem – megszerzi L. revolverét – a végén lelövi – végre – biztonságban – Hugo
A nyomozás –
A többi halál: Lacky? V és L az utolsók? Mrs. R[ogers] és AM [Marston] is halottak – Morris is halott – ő rendezett el mindent – öngyilkos lett – meghalt – A fiatalabbik rendőr Wargrave nevét veti fel – Edward Seton valójában bűnös volt – Különös ember volt az öreg Wargrave
Epilógus – levél a palackban – mindent pontosan leír
Az egyik ötlet, amit Christie végül is elvetett, az volt, hogy a történet folyamán végig lett volna egy „szemlélő”. Emily halála után azt olvashatjuk a jegyzetekben, hogy „egy arc mered rá”; a regény tetőpontján pedig, amikor Vera felmegy a szobájába, a jegyzetekben ez szerepel: „Felmegy a szobájába – a hurok – a sötétségből egy férfi lép ki”. Utólag az olvasó nagyon is jól el tudja képzelni, ahogy a gyilkos végig figyeli, hogyan valósul meg a terve, megrendezett halála előtt is, után is, s e rövid utalásokból úgy tetszik, hogy Christie el is játszott a gondolattal, hogy ténylegesen megjelentesse a könyvben a névtelen „szemlélőt”. Mégis, sokkal hatásosabb és kevésbé melodrámai az a koncepció, amelyet a 11. fejezet végén, majd a 13. fejezetben alkalmaz, amikor bepillantást enged a hat, még élő szereplő gondolataiba, így a gyilkoséba is, de nem fedi fel a személyét.
Érdekes lábjegyzet kívánkozik ide a kiváló amerikai krimiszerző (voltaképpen szerzőpáros), Ellery Queen egy vallomásáról. 1957-ben megjelent esszégyűjteményében (In the Queen’s Parlor) elárulja, hogy pályája során kétszer is sutba kellett dobnia készülő könyvét, amikor elolvasta a legújabb Agatha Christieregényt.
Egy Queenről szóló tanulmányában (Királyi Vérvonal – Royal Bloodline) Francis M. Nevins is megerősíti, hogy ezek egyike ugyanazon az ötleten alapult volna, mint a Tíz kicsi néger.
