„Jó előadás, amelyben a színészek szemmel láthatóan jól érzik magukat. A szerepükben és az előadás egészében is.” Alföldi Róbert színész, rendező, a Nemzeti Színház volt főigazgatója november 22-én lett 50 éves.
Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas művész színészként, próza- és zenésszínház-rendezőként, televíziós műsorok vezetőjeként, színházigazgatóként, sőt festőként is ismert művész 1967-ben született Kalocsán. Édesanyja nevelte Dunapatajon két testvérével együtt, apját csak közel a harminchoz ismerte meg. Gimnáziumba Szentesre, az akkor még egyedülállónak számító drámaszakra járt. Színházban először tizennégy évesen volt Kecskeméten, később, középiskolás évei alatt rendszeresen látogatta a vidéki előadásokat. Az érettségi után azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahol 1991-ben végzett, s még főiskolásként játszotta el Veszprémben Raszkolnyikovot Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében.
„Ha megkérdezed, hogy szerintem mi a legfontosabb szó, én biztosan a szabadságot mondanám.”
1992-ben a Vígszínház szerződtette. 2000-ben szabadúszó lett, 2006-tól a Bárka Színház igazgatója volt. 2007-ben a Nemzeti Színház főigazgatójának nevezték ki, a posztot 2008 júliusától 2013. június végéig töltötte be. A Nemzeti hagyományait kissé megtörve színháza számos tartalmi és formai újítással állt elő, külföldi vendégrendezőkkel is dolgoztak, s az általa vezetett társulat sikeres csapattá állt össze. A harmadik évad, amit ők magyar évadnak és csúcsévadnak neveztek, nyolc darabja között hat magyar művet állítottak színpadra, közülük négy ősbemutató volt. A színház többnyire teltházzal működött, előadásaik nem csak a hagyományos színházlátogatókat, de a fiatalságot is vonzották. A színpadon kíméletlen őszinteséggel boncolgatja a kis és nagy közösségek problémáit, konfliktusait, és ezekről mint közéleti szereplő, fontosnak tartja a nyilvános véleményformálást is. Igazgatói évei során a politika kereszttüzébe került, számos nemtelen támadás érte őt magát, s általa az egész társulatot és produkcióikat, többnyire nem művészi alapon.
1995 óta rendez, először a Trisztán és Izoldát vitte színre. Rendezőként már minden műfajban kipróbálta magát: a musicaltől az operetten, az operán és bábjátékon át az ír táncshow-ig és a videoklipig. A nyitrai Andrej Bagar Színházban, a New York Theatre Workshopban is rendezett, a portlandi Városi Színháztól, a prágai Divadlo Na zábradlí színháztól is kapott már rendezői felkérést. A Magyar Televízió A Nagy Könyv című műsorában ő rendezte meg a Micimackót, különös és újszerű értelmezésben, nagy sikerrel.
2009-ben az ő rendezésében mutatták be a New York-i Dicapo Operaházban az Emmeline című operát. 2010-ben Norvégiában állította színpadra Knut Vaage Veslefrikk című operáját. 2015-ben a Budapest Bábszínházban bábszínészekkel rendezte meg a Kabaré című világhírű musicalt. Első játékfilmjét 2007-ben forgatta Bartis Attila Nyugalom című regényéből. Az általa igazgatott Nemzeti Színházban emlékezetes rendezései voltak: Kacsóh Pongrác: János vitéz, Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, Schiller: Ármány és szerelem, Závada: Magyar ünnep, Madách: Az ember tragédiája, végül Klaus Mann: Mephisto című darabjai.
„Az a társadalom egyik baja, hogy mindig a felszínről ítélünk.”
A Nemzeti után, az elmúlt négy évben Bécstől Szöulig rendezett külföldön és különböző hazai színpadokon is. Több darabban játszott is. Az Arénában színpadra vitt szuperprodukciói az István, a király, a Játékkészítő, a Passio XXI., idén pedig a Hegedűs a háztetőn voltak, utóbbival országos turnéra is indultak.
Budapesti rendezései körül kiemelkedett a Radnóti színpadán Mouawad Futótűz című drámája, Shakespeare Lear királya, a Vígszínházban a Julius cézár, a Rózsavölgyi Szalonban Mark St. Germain Az utolsó óra című darabja, ebben Jordán Tamással játszott együtt, Alföldi Róbert a darab látványtervezője és rendezője is egyben.
Az Átriumban pedig az Őrült nők ketrece, majd Marlowe II. Edwardja. Szintén az Átriumban játsszák legújabb rendezését, R. W. Fassbinder A félelem megeszi a lelket című filmjének színpadi adaptációját, amely ősbemutató is egyben.
„Milyen üzenettel bír az erő? Mert rövid távon sikeres lehet, ha terroristaként viselkedsz a saját közösségeddel, de hosszú távon megunják és menesztenek. Rövid távon siker a terrorizmus, de hosszú távon a tudás és az emberközpontúság a siker.” (Alföldi Róbert – Csáki Judit: Magánügy)
Tompos Kátya mellett Alföldi játszhatja a főszerepet a My Fair Lady-ben, amely fanyar-szellemes példázata a férfi és a nő örök párviadaláról Lerner és Loewe csodálatos dalaival az egyik legszebb és legnépszerűbb musical. A Centrál Színház My Fair Lady-je friss, szenvedélyes hangnemben meséli újra az ősi mesét, ugyanakkor klasszikus kiállítású előadás káprázatos látványvilággal, nagyzenekari hangzással.
Alföldi Róbert a kortárs magyar művészvilág egyik legsokoldalúbb egyénisége, élete a színház, magánéletéről ritkán beszél. 1995-ban Jászai Mari-díjat kapott, emellett számos rendezői és kritikusi díj tulajdonosa: Latinovits Zoltán-díj (1993), Hegedűs Gyula-díj (1996), a főváros által adományozott legjobb rendezés díja és a színikritikusok díja (1998), Ajtay Andor-díj (1999), Ruttkai Éva-emlékgyűrű (1999), Déri János-díj (2001), Janikovszky Éva-díj (2007). 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 2014-ben a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Radnóti-díjjal tüntette ki.
2015-ben az Armel Operafesztivál Arte-közönségdíját nyerte el az általa rendezett Varázsfuvola, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház társulata adott elő. 2016-ban pedig a legjobb előadás díját kapta Eötvös Péter Senza sangue című egyfelvonásos operájának rendezésével, az avignoni Opéra Grand előadásában. 2017-ben ismét az Armel Operafesztivál közönségdíját nyerte el.
Hobbijában, a festészetben is sikeres. Több önálló kiállítása volt, képei a legendás párizsi művészkávéházban, a Les Deux Magotsban is láthatók voltak. 2016 januárjában a Mai Manó Házban A múlt szabadsága címmel neoavantgárd fotógyűjteményéből nyílt kiállítás. Alföldi Róbert nagyszerű gyűjteménye a korabeli magyarországi és külhoni avantgárd legjelentősebb művészeinek reprezentatív műveit tartalmazza, egy olyan anyagot, mely nemzetközi viszonylatban is különleges. Az Alföldi Róbert által összegyűjtött fotográfiák azt is megmutatják, hogy a magyar fotóművészet milyen összhangot mutatott a kor nemzetközi irányzatainak törekvéseivel. A magyar avantgarde nagyjai mellett olyan világhírű külföldi fotóművészek alkotásai szemléltetik ezt a párhuzamot, mint pl. Arnulf Rainer, Thomas Ruff, Rudolf Schwarzkogler, Joel-Peter Witkin, Günter Brus, Jürgen Klauke.
Csáki Judit Alföldi színháza – Öt nemzeti év című kötetében dokumentálta az Alföldi vezette színház működését, s megrajzolta Alföldi színházvezetői portréját. Az egyes fejezeteket a művész hozzászólásai egészítették ki.
