Czóbel Béla barátai közé tartozott Georges Braque és Amadeo Modigliani, Hatvany Ferenc is. Az idén 140 éve, 1883. szeptember 4-én született Kossuth-díjas magyar festő rendkívül gazdag életművének jelentős darabjai magyar és külföldi magángyűjteményekben vannak.
Czóbel Béla 1883. szeptember 4-én született Budapesten. Képzőművészeti tanulmányait érettségi után, 1902 nyarán kezdte meg a nagybányai szabadiskolában Iványi Grünwald Béla tanítványaként. Még ebben az évben beiratkozott a müncheni akadémiára, egy év múlva pedig a párizsi Julian Akadémia növendéke lett.
A francia fővárosban először 1907-ben állított ki a „Vadakkal” (Matisse, Derain, Dufy) együtt, első alkotásai a szecesszió és a plein air hatását mutatják. Barátai közé tartozott Georges Braque és Amadeo Modigliani is, és itt ismerkedett meg azokkal a barátaival, akik élete végéig hű társai maradtak: André Dunoyer de Segonzackal, M. Asselinnel, Hatvany Ferenccel. Párizsban találkozott Bölöni Györggyel és Ady Endrével is, aki a magyar lapokat tudósította innen.
Magyarországra hazatérve dolgozott Kernstok Károly nyergesújfalui telepén, tagja lett a MIÉNK-nek (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre), majd 1909-ben a Nyolcak csoportjának. Ekkorra kialakult sajátos, egyéni stílusa, képei a világos és a sötét színfoltok tagolt rendjéből születtek, s a lényeget emelték ki. Az első világháború kitörése után el kellett hagynia Párizst, a Montparnasse-on bérelt műtermét lefoglalták, képeit elárverezték.
Ezután a hollandiai Bergenben élt, amszterdami kiállításokon vett részt, itt készült a Fiú labdával és a Bergeni lelkész című festménye. Bergen után Berlinbe, majd 1925-ben ismét Párizsba költözött, ahol tizenöt évig élt. Itt készült jelentősebb művei: Álarc és mandolin, Gyümölcscsendélet, Ülő akt, Párizsi utca.
1931-től kezdve nyaranta többször dolgozott barátja, Hatvany Ferenc kastélyában, Hatvanban. Itt ismerkedett meg többek között József Attilával és Bajor Gizivel.
Nagy sikerként könyvelhette le, amikor 1934-ben a francia közoktatásügyi miniszter megvásárolta Öntöző lány az üvegházban című festményét. A párizsi Galerie Paquereau-ban és a Velencei Biennále magyar pavilonjában is bemutatták műveit. Szerepelt a budapesti Nemzeti Szalon „1934” című kiállításán. Két évvel később Lehel Ferenc meghívására először tartózkodott Szentendrén, ahol megismerkedett a szentendrei művésztelep tagjaival, feltehetően ekkoriban találkozott először későbbi feleségével, Modok Mária fiatal festőművésszel.
1939 augusztusában elvált első feleségétől, a Németországban élő festő és művészettörténész Isolde Daigtól. 1940 szilveszterén feleségül vette Modok Máriát, aki szintén a Párizsi Iskola követője volt, s a második világháború után együtt tértek haza Budapestre, 1945 után a teleket Párizsban, a nyarakat Szentendrén töltötték.
Czóbel részt vett a szentendrei művészek rendezvényein, de nem tartozott egyik csoportosuláshoz sem.
Rendszeresen kiállított a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagjaival együtt. Időskori képein eluralkodott emberszeretete, művei egyre derűsebbek, fiatalosabbak lettek. Jelentősebb kései vásznai: Szentendrei Vénusz, Fő tér, Csendélet chiantis üveggel, Rózsaszín ruhás lány. Hajlott korában is kerékpáron, cájgnadrágban rótta Szentendre utcáit.
Témaválasztása nagyon gazdag, de egyben hagyományos volt:
önarcképeket, portrékat, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete huszadik századi, stílusa modern. Korai alkotói periódusától kezdve foglalkozott nagyméretű akvarellekkel, amelyeknél kihasználta a gyorsan száradó anyag lehetőségeit: szélesen és lendületesen fedve be a felületet születtek meg a karaktert erőteljesen megragadó, expresszív hatású portréi.
Czóbel Béla volt az első magyar festőművész, aki még életében – kilencvenkét évesen – önálló múzeumot kapott a szentendrei Várdombon. Az 1975-ben megnyílt múzeumot a művész születésének centenáriumán egy új épületszárnnyal bővítették. A festő művészi munkáját 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1958-ban érdemes, 1968-ban kiváló művész lett. Czóbel Béla 93 évében, 1976. január 30-án halt meg Budapesten.
Teljes életművét az 1971-es, Műcsarnokban rendezett kiállítás után több mint három évtizeddel, 2014-ben mutatták be újra a szentendrei Művészet Malomban Czóbel, egy francia magyar címmel. A kiállított képek között voltak olyanok, amelyeket több mint száz éve nem láthatott a közönség, és olyanok is, amelyek a legfrissebb kutatások során kerültek elő.
Képei 2013-ban a párizsi Musée d’Orsay Allegro Barbaro című magyar kiállításának is fontos részét alkották, 2015-ben a Balassi Intézet galériájában és a Szolnoki Galériában is rendeztek kiállítást műveiből.
A felújított szentendrei Czóbel Múzeum új állandó kiállítás-sorozata Czóbel Béla társadalmi kapcsolatainak szövevényes hálóját tárja fel, amely a 20. század eleji európai művészetet jellemző viharos változások közepette bontakozott ki. 2021-ben először vontak párhuzamot Czóbel életműve és második felesége, Modok Mária alkotása között.
A folytonosság érzését teremtve ezúttal a két művész legfontosabb szakmai és személyes kapcsolataiba nyerhetünk betekintést. Visszaemlékezések, interjúk, fotók, levelek, valamint a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a fehérvári Szent István Király Múzeum Deák Gyűjtemény, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, az Antal-Lustig kollekció, Klein Gábor, Nagy András, Feuer András és Haas János ritkán látott darabjai együtt rajzolják ki a különböző alkotói pályákat és a közös utakat.
