„Semmit sem bánok az életemben, kivéve azokat a dolgokat, amiket nem tettem meg” – vallotta a 140 éve, 1883. augusztus 19-én az oroszlán jegyében született Gabrielle ‘Coco’ Chanel, akinek neve fogalom a divat világában, és akiről elmondható, hogy kevesen gyakoroltak akkora hatást a divatra és a nők életmódjára.
Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Coco Chanel az 1910-es évek elején megalapította a Chanel divatházat, és formatervezésével nemcsak felfrissítette, de át is alakította a divattörténetet. 1913-tól úttörője volt az akkoriban szinte forradalmi, funkcionális női divatnak, a lábszárig érő szoknyákkal, légies nadrágokkal, lazán ötvözött felsőkkel és rövidre vágott frizurákkal a magabiztos, modern nők számára nyújtott példaképet és stílusirányzatot. Az 1920-as években Coco Chanel megalkotta a „kis fekete ruhát „, amely máig a női divat klasszikusa. 1922-ben piacra dobta a Chanel Nº 5 parfümöt, amely a világ egyik legkelendőbbnek tartott parfümje. Az 1950-es évek közepétől a Chanel kosztümöt bő, többnyire szegélyezett tweed stílusban díszítették. Ma a kabát és kiszélesedő szoknya világhírű.
Szegénységből indult
Coco Chanel 1883. augusztus 19-én született a franciaországi Saumurben Gabrielle Chasnel néven. Tizenkét éves volt, amikor az anyja meghalt, apja őt és nővérét egy apácák által vezetett árvaházba helyezte, ahol varrónői szakmát tanult. Soha többé nem látta az apját, és később úgy említette, hogy Amerikába emigrált. (A legenda szerint a kislányt két nagynénje nevelte, ők avatták be a varrás és az illedelmes viselkedés művészetébe és ők adták neki a Coco becenevet is.) Amikor elérte a 18. életévét, kiengedték az Obazine kolostor katolikus árvaházából
Próbálkozott kávéházi énekesnőként, kalaptervezőként, a nyomorból gazdag, nős „barátai” támogatása révén emelkedett ki. Aktuális barátainak, szeretőinek környezete folyamatosan hatott rá, alakítva igényeit és ízlését. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, 1910-ben Gabrielle Chanel, már Coco néven kalapvarró műhelyt nyitott Párizsban a rue Cambon 21. szám alatt Chanel Modes néven. Kalapjait a korabeli híres francia színésznők hordták, így hamar ismertté vált a neve.
Először vidéken próbálta ki szerencséjét. 1910-ben, majd 01913-ban megnyitotta első Chanel Modes nevű divatbutikjait Deauville tengerparti üdülőhelyén. A Chanel cég ma ez utóbbi dátumot adja meg alapítás évének. Majd Párizsban is megvetette lábát, a Chanel divatház 1920 óta működik a Rue Cambonon.
Chanel úgy vélte, az „igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”, ezért már az első világháború alatt szakított a kényelmetlen, merev fűzős ruhákkal.
Forradalminak számított, hogy csak olyan ruhát kreált, amit maga is szívesen hordott.
Elsőként dolgozott a párizsi haute couture (exkluzív, egyedi gyártású ruhák) tervezői közül a konfekcióiparnak. Modelljeit az egyszerűség, a kényelem és a praktikum jellemezte. Egy mondása szerint a nő soha nem lehet elég sovány és elég gazdag, – ő mindkét maga támasztotta „követelménynek” eleget tett.
Nevéhez fűződik a „kis fekete ruha” bevezetése, az ingruha és az estélyi stóla divatba hozása, sőt a rövid női frizura is. Ő tette szalonképessé a korábban férfi viseletnek számító kardigánt és pulóvert a női divatban, s őáltala nyert polgárjogot a nadrágviselet a nők körében.
Chanel megszelídítette az izgalmas, markáns tweedeket és kedvelte a jersey anyagot, amelyet korábban szinte kizárólag fehérnemű alapanyagként használtak. Ő tette a divatékszert, a bizsut (kitűző, nyakláncok, fülbevalók, láncöv) a női ruházat meghatározó kiegészítőjévé. A fogalommá lett Chanel-kosztümhöz aranygomb, arany- és fémlánc, gyöngy, illetve steppelt kis női kézitáska illik, valamint középmagas sarkú cipő sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel. Maga is gyakran járt nadrágban.
„A sportruházatot magamnak találtam ki: nem azért, mert más nők sportoltak, hanem én magam. Nem azért mentem el, mert úgy éreztem, hogy divatnak kell lennem, hanem pont azért voltam divat, mert én jártam ki, és én éltem meg ezt először. „Század.” (A Chanel lét művészete – Paul Morand)
Sötét autóval utazott és olyan barátokra tett szert a művészvilágban, mint a zeneszerző Stravinsky, az író-képzőművész Jean Cocteau és a festő Picasso.
Chanel a parfümiparba is kirándult,
1924-ben Coco Chanel megállapodást kötött a zsidó vállalkozó Pierre Wertheimerrel és testvérével (a Bourjois kozmetikumok tulajdonosai) és létrehozta a „Parfums Chanel” nevű vállalati entitást, így megszületett meg a híres Chanel No. 5 parfüm. Azért kapta az ötös számot, mert ez volt Coco szerencseszáma, piacra is 1921. május 5-én, az év ötödik hónapjának ötödik napján dobták a Chanel-ruhákhoz hasonló egyszerű csomagolásban. Erről az illatszerről mondta Marilyn Monroe, amikor megkérdezték tőle, mint visel éjszaka az ágyban: egy csepp Chanel No. 5-öt. A Chanel cég kölnijei ezután számjelöléssel kerültek forgalomba, a hagyománnyal csak 1977-ben a Cristalle megjelenésekor szakítottak.
Ma a Chanel-divatházhoz egész kozmetikai birodalom tartozik, ékszereket és órákat is gyárt, sőt a kollekció néhány éve formatervezett biciklit is tartalmazott, mivel a legendás üzletasszony szenvedélyes sportbarát volt.
A Chanel-parfümök reklámarca volt már Catherine Deneuve, Nicole Kidman, Vanessa Paradis, Kate Moss, Keira Knightley és Audrey Tautou – sőt,a „parfümök parfümjének” nevezett Chanel No. 5-öt egy időben egy férfi, Brad Pitt amerikai filmszínész népszerűsítette, ma Kristen Stewart amerikai és Marion Cotillard francia színésznők istenítik a márkát.
Hírneve sújtotta és segítette a háború alatt
Chanel a második világháború kezdetekor, 1938-ban bezárta műhelyét és visszavonult. A II. világháborúban ápolónő volt, de ideje nagy részét Párizsban töltötte, ahol mind az ellenállás, mind a náci birodalmi oldal megpróbálta kihasználni kapcsolatait. Chanelt titkosszolgálati kémnek toborozták be, és a „Westminster” kódnevet (egykori szeretőjére, Westminster hercegére utalva). De a legmagasabb körökben fennálló számos kapcsolata miatt Chanel érdekes figura volt a német megszállók számára is, akik a párizsi Hotel Ritzben is szállást hoztak létre. A brit madridi nagykövetségről kellett volna megtudnia Németország számára fontos háborús információkat. Bár Chanel, mint sok francia és brit barátja, antiszemita volt, valószínűleg nem politikai meggyőződésből cselekedett. Egyik motivációja a közös munkára az lehetett, hogy unokaöccsét, André Palasse-t, egyik nővére fiát internálták, akit végül szabadon engedtek.
A háború vége felé 1944 szeptemberében a Hotel Ritzben letartóztatták, de a történészek gyanítják, hogy Churchill személyes utasítására néhány óra múlva szabadon engedték. A megtört hírnevű, már 61 éves Chanel 1945-ben nem teljesen önszántából Svájcba, Lausanne-ba költözött egy náci tiszttel folytatott kapcsolata miatt.
Csak tíz év múlva tért vissza diadalmasan a francia fővárosba új, gallér nélküli, szegéllyel díszített kötött kosztümjével. A divatvilágba való visszatérését üzlettársa, Pierre Wertheimer finanszírozta, aki attól is tartott, hogy ha nem segíti Chanelt, és kimarad az üzletből, az új inspirációk nem hoznak hasznot számára. Cserébe Wertheimer 1954-ben megkapta a Chanel divatcég részvényeinek 100 százalékát a Chanel parfüm részlegének részesedése mellett. Azóta a Chanel parfüm és divat részlegei a Wertheimer család harmadik generációjához tartoznak.
Chanel egyszerre volt magányos és társasági nő
Coco Chanel soha nem ment férjhez, a westminsteri herceg házassági ajánlatát az öntudatos nő e szavakkal utasította vissza: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy. Azonban magas fokon szeretett. Igaz nem minden partnerét. Voltak híres és gazdag barátai, akik értékes ajándékokkal halmozták el, melyeket ő gyakorlatias módon lemásolt és eladott.
Őszinte barátságot ápolt Jean Cocteau költővel (lakbérét és gyógykezeléseit a saját zsebéből fizette), Igor Sztravinszkij zenésszel (családját éveken át eltartotta, kis ideig viszonyuk is volt) és Salvador Dalí festővel, Max Jacob költővel, valamint Paul Morand íróval és Pablo Picassót is a legközelebbi barátai között tudhatta.
Coco Chanel szeretett felfedezni másokat, és szerettet segíteni másoknak feltárni tehetségüket. Szívesen mutatta be felfedezettjeit barátainak, prominens ismerőseinek. Például 1936-ban bemutatta a fiatal Luchino Viscontit Jean Renoir rendezőnek, aki azonnal felismerte ebben a fiatal olasz arisztokratában és filmrajongóban rejlő lehetőségeket, és rendezőasszisztensként alkalmazta. Néhány évvel később Visconti Franco Zeffirellit Párizsba küldte, és megkérte Chanelt, hogy avassa és mutassa be a francia film világába. Az ifjú Zeffirellit Chanel bemutatta Brigitte Bardotnak és Roger Vadimnak, és a legenda szerint ezzel elindította az olasz rendező karrierjét.
A társasági és művészeti élet nagyjai egymás sarkát taposták, hogy Chanel ruhát viselhessenek. Ügyfele volt egyebek között a filmsztárból lett monacói hercegné, Grace Kelly, Fabiola belga királyné, Marlene Dietrich, Ingrid Bergman, az összes Rotschild és Rockefeller. Chanel a divat nagyjai közül egyetlenként került fel a Time magazinnak a múlt század száz legnagyobb hatású személyiségét összegző listájára.
Igazi divatdiktátor volt:
főként női munkatársak sokasága vette körül, akik azonnal teljesítették parancsait. A „Kisasszonynak” számos hóbortja volt. Bár szalonjától csak néhány utcányira volt a saját lenyűgözően berendezett lakása (amelyben nem volt hálószoba), 35 évig bérelte a párizsi Ritz Szálló egyik lakosztályát, itt is halt meg 1971. január 10-én.
Divatháza ma is működik, főtervezője haláláig a német Karl Lagerfeld (1933-2019) volt (ő maga soha nem találkozott Chanellel), akit főtervezőként régi munkatársa, Virginie Viard követte. Chanel márkát legkésőbb az 1970-es évektől a gazdag, idősebb nőkhöz kötötték. Ez csak az 1980-as évek közepétől változott Karl Lagerfeld irányításával kezdett megváltozni, aki 1982-től 2019-ig tervezte a ház divatkollekcióit Coco Chanel örökségének modern interpretációjaként. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az akkoriban elavult párizsi divatház legkésőbb a 90-es évek végére nemzetközi milliárdos nagyvállalattá alakult.
Coco Chanel élete számos könyvet, filmet ihletett. A róla készült musicalben alakját Katharine Hepburn formálta meg, a róla forgatott francia film címszereplője a bájos Audrey Tautou, az amerikaié Shirley MacLaine volt.
