„A család hírneve túlélte a vagyonát. A Deutsch, később Hatvany-Deutsch, és végül Hatvany családnév széles körben ismert maradt évtizedekkel a második világháború után, még az azt követő kommunista rendszerben is.”
Hatvany Helga könyve megrázó tanúbizonyság a viharos 20. századról egy család történetén keresztül, és izgalmas memoár arisztokrata gyökerekről, apai örökségről és a szeretet erejéről.
Deutsch Ábrahám aradi vegyesboltjából három generáció alatt egy óriási gabona- és cukoripari nagyvállalkozás fejlődött ki az Osztrák-Magyar Monarchia idején. A 20. század elején bárói rangra emelt Hatvany-Deutsch család tagjai fényűző palotákban éltek, műtárgyakkal körülvéve.
Haladó politikusokként, tehetséges festőkként, írókként, és legendás hírű, többek között Ady Endrét, József Attilát támogató mecénásokként vonultak be a történelembe.
Az 1938-as zsidótörvények érvénybelépése után azonban a család több tagja az emigrációt választotta, és Amerika vagy Nyugat-Európa felé menekült. A Magyarországon maradt Hatvanykra nehéz sors, bujkálás, üldözés és nem egyszer halál várt.
A szerző édesapja, Hatvany József, aki Cambridge-i tanulmányai után 1947-ben hazatért egy szebb, új világ építésének reményében, hamarosan egy rémálom közepében találta magát, és 1952-ben, a Rákosi-korszak legsötétebb időszakában koholt vádak alapján börtönbe zárták.
A szabadulását követő évtizedekben nemzetközi hírnévre tett szert a számítógépes tervezés és gyártás egyik kiemelkedő úttörőjeként. Legfontosabb hagyatéka mégsem a szakmai elismerésekkel és kitüntetésekkel mérhető, hanem azzal, ahogy az őt körülvevő emberek életét formálta, és ahogy ember tudott maradni minden körülmények között.
„A Viharos idők párját ritkító, gyönyörű bepillantás a magyarországi zsidó arisztokraták életébe, egyben egy gyermek szeretetének tükre zseniális, ugyanakkor ellentmondásos apja iránt – írja Nick Thorpe. – Hatvany Helga könyve sós ízzel kezdődik és sósan is végződik, de a lapok között sok minden van, ami egyszerre édes és keserű. Aprólékosan és alaposan kutatott; régi barátokat, kollégákat keresett fel, hivatalos dokumentumakat és személyes iratokat, leveleket nézett át, hogy kitöltse saját történetének hiányzó darabkáit. Az eredmény egy mélyen őszinte, gyakran tragikus, máskor vicces, ám mindenekelőtt végtelenül inspiráló emlékirat lett.”
Hatvany Helga: Viharos idők – A Hatvany család legendás öröksége
(részlet a könyvből)
4. FEJEZET
Tehetség
A következő generáció tagjai tehetségükről, a művészetek iránti szenvedélyükről és annak jelentős mértékű támogatásáról váltak ismertté. 1880 és 1900 között egy kiváltságos és hihetetlenül vagyonos családba születve, mindannyian a lehető legjobb oktatásban részesültek, külföldre utazhattak, már kora gyerekkorukban elsajátítottak több idegen nyelvet, mialatt a művészet és a kultúra legfinomabb formáihoz volt hozzáférésük. Természetesen ez önmagában nem lett volna elég. Jó ízlés, tehetség, szorgalom és eltökéltség is kellett ahhoz, hogy kiemelkedő és figyelemre méltó módon járuljanak hozzá a XX. század eleji magyar irodalomhoz és képzőművészethez.
Generációjában kétségtelenül Lajos volt a legismertebb Hatvany. Sándor elsőszülött fia semmilyen érdeklődést sem mutatott a családi vállalkozás iránt, inkább az irodalomhoz vonzódott. Németországban és Magyarországon folytatott tanulmányai után író, színdarabíró, kritikus, irodalomtörténész és a kortárs magyar próza és költészet egyik legjelentősebb támogatója lett.
Társalgott Rodinnel Párizsban, Reinhardttal Berlinben, sikeres könyve jelent meg Lipcsében (Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten [A tudni nem érdemes dolgok tudománya], 1908), darabját mutatták be Münchenben (Die Berühmten [A híresek], 1913), de a „szép hant”, mely Pesthez kötötte, Ady, a Nyugat és a modern magyar irodalom volt. […] Nem lett német író, mindig hazatért.
Hatvany Helga: Viharos idők (Dreams, Nightmares, and Reality), Libri Kiadó, 2023
