190 éve, 1833. október 21-én született Alfred Nobel svéd feltaláló, gyáros, a világ legrangosabb tudományos kitüntetésének alapítója és névadója. A különc milliomos magát „Európa leggazdagabb csavargójának” nevezte.
Nobel családja vándoréletének következtében nem végzett rendszeres iskolát, de korántsem volt képzetlen: kiváló gyakorlati érzékkel és alapos műveltséggel rendelkezett, több nyelven beszélt és írt kiválóan. Különös egyéniség, magányos, visszahúzódó természet volt: soha nem alapított családot, egyetlen érzelmi kapcsolata egy virágáruslányhoz fűzte. Naivitása sötét pesszimizmussal párosult, például állandóan attól rettegett, hogy élve fogják eltemetni. A kitüntetések hidegen hagyták, rendszeresen áthágta a társasági szabályokat.
A különc milliomos magát „Európa leggazdagabb csavargójának” nevezte: állandóan úton volt, mivel vállalkozásainak könyvelését ő vezette, és minden gyárában rendelkezésére állott egy laboratórium, ahová bevehette magát. Csak a kutatás érdekelte, munka közben sokszor az evésről, ivásról is megfeledkezett. Politikai nézeteit tekintve, a közhiedelemtől eltérően, nem volt sem radikális, sem békeharcos, vagyonát mégis a béke ügyét szolgálókra hagyta.
Alfred Nobel (teljes neve: Alfred Bernhard Nobel) svéd feltaláló, gyáros, a világ legrangosabb tudományos kitüntetésének alapítója és névadója 1833. október 21-én Stockholmban született. Ősei Angliából származtak, a Nobilius nevet nagyapja, egy katonaorvos változtatta Nobelre. Nyughatatlan természetű, rendszeres képzésben soha nem részesült apjának fantaszta vállalkozásai sorra megbuktak, a család az adósságok elől 1842-ben Oroszországba menekült. A Nobel család 1842-ben hagyta el Stockholmot, hogy a családfőhöz csatlakozzon Szentpétervárra. Itt az idősebb Nobel kohókat alapított és robbanószerekkel kísérletezett, s miután aknái a krími háborúban „sikerrel” vizsgáztak, számos megrendelést kapott.
Szülei magántanárokhoz küldhették a kitűnő neveltetésben részesülő Alfredot, aki lelkes tanítványnak bizonyult. 16 évesen hozzáértő vegyész volt, és folyékonyan beszélt angolul, franciául, németül és oroszul, valamint svédül. A krími háború 1856-os befejezése után a fegyverek iránti kereslet csökkent, a társaság nehezen tudott átállni a gőzhajó-gépek békeidő-gyártására, a vállalkozás is tönkrement, a család pedig visszaköltözött Svédországba.
A kémia iránt érdeklődő Alfred Nobel figyelmét külföldi tanulmányútjai során keltette fel a nem sokkal korábban előállított, rendkívül robbanásveszélyes nitroglicerin, és fejébe vette, hogy biztonságosan szállítható formát ad neki. Stockholm közelében felépített gyára 1864-ben a levegőbe röpült, az áldozatok között ott volt Emil-Oscar nevű öccse és egy fizikus barátja is. A szerencsétlenség bár megviselte érzelmileg, nem ijedt meg: több gyárat épített fel, hogy nitroglicerint gyártsanak, amelyeket robbanósapkáival együtt használnak. Azonban a tragédia után a hatóságok csak egy hajón, egyedül engedték dolgozni. Az életveszélyes munkát 1867-ben siker koronázta: Nobel szabadalmaztatta a dinamitot, a nitroglicerin és a kovasav biztonságos, könnyen kezelhető vegyületét.
A dinamit világszerte megalapozta Nobel hírnevét, és hamarosan alagutak robbantására, csatornák vájatára, valamint vasutak és utak építésére is felhasználták.
Nemsokára feltalált egy gyújtózsinórral működő, biztonságos detonátort, majd a robbanógumit és a füst nélküli lőport is, halálakor 335 szabadalom fölött rendelkezett.
Találmányai szépen jövedelmeztek, a hadiipar, de a bányák, az építkezések is rengeteg dinamitot igényeltek. Nobel napról napra, sőt óráról órára gazdagabb lett, nyolc országban, a többi között Magyarországon, Pozsonyban is volt gyára, övé volt a Bofors vállalat, érdekeltséggel rendelkezett a bakui olajmezőkben.
Bár Nobel birtokolta a dinamit és egyéb robbanóanyagok szabadalmait, állandó konfliktusban volt a versenytársakkal, akik ellopták az eljárásait, ami miatt több alkalommal is elhúzódó szabadalmi pereskedésbe kényszerült.
Nobel élete alkonyán haza akart térni Svédországba, de a sors közbeszólt: 63 éves korában, 1896. december 10-én éjjel két órakor San Remó-i villájában agyvérzés következtében halt meg. Halálakor világméretű üzleti birodalma több mint 90 robbanóanyagot és lőszert gyártó gyárból állt.
Nobel összetett személyisége zavarba ejtette kortársait.
Bár üzleti érdekei megkívánták, hogy szinte állandóan utazzon, magányos visszavonult maradt, aki hajlamos depressziós rohamokra. Korának leggazdagabb emberét vélhetőleg egy elsietett nekrológ késztette számvetésre. 1888-ban egyik elhunyt testvére helyett őt búcsúztatták a lapok, korántsem hízelgő szavakkal, keselyűnek nevezték, aki a halálon gazdagodott meg, és aki nélkül a világ csak jobb lehet. Nobel ezután jutott arra az elhatározásra, hogy vagyonát a világbéke és a tudomány haladására fordítja: az eredmény a mára Nobel-díj néven ismert kitüntetés lett.
Végrendeletének felbontása nagy meglepetést tartogatott családja, barátai és a nagyközönség számára. Mindig is nagylelkű volt a humanitárius és tudományos jótékonysági tevékenységekben, és vagyona nagy részét bízta, hogy megalapítsa a nemzetközileg legelismertebb díjakat, a Nobel-díjak. Az 1895. november 27-én kelt, Párizsban aláírt és egy stockholmi bankban letétbe helyezett híres végrendelete így rendelkezik:
„…A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették.”
A testamentum svéd nyelven, ügyvéd közreműködése nélkül készült és tele volt pontatlansággal, így csak három évvel Nobel halála után rendeződtek a pereskedések, a bonyolult örökösödési és adóviták, s alakulhatott meg az örökség végrehajtójaként a Nobel-alapítvány.
A Nobel-díjnak nevezett emlékérmet és a vele járó csekket Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át azoknak, akik az előző évben kimagasló teljesítményt nyújtottak az orvostudomány, a fizika, a kémia, az irodalom terén, illetve a legtöbbet teszik a béke ügyéért, és 1969 óta a közgazdaságtudomány jeleseit is díjazzák. (A teljesen alaptalan legenda szerint a matematika azért maradt ki a sorból, mert Nobel partnere egy matematikussal szökött meg.)
