„Lassan meghal az, / aki soha nem megy útra, / aki nem olvas, / aki nem hallgat zenét, / aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát.” Ezen a héten az 51 éve meghalt Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő gyönyörű versét ajánljuk.
Neruda korunk egyik legnagyobb költője. Élete és életműve valóban monumentális. Szélesen ível a halk és választékos hangú dekadenciától a történelemhez való látványos, de mégis mély hozzálényegülésig.
Századunk politikai és művészettörténetének alig van olyan fontos mozzanata, melynek Neruda tanúja, sőt részese ne lett volna, otthonosan forgolódott az izmusok és a korai Aragon Párizsában, Lorca és a Köztársaság Madridjában, Ehrenburg Moszkvájában. De mindig megmaradt elemien tapasztalati és ámuló költőnek, aki indiai romtemplomok, óceániai rejtelmek és halott andeszi kultúrák indították töprengésre.
Epikus arányú költői vénája az egész latin-amerikai földrészt, múltját, jelenét, természeti világát képes volt roppant látomásokba oldani, költészete mégis megőrizte közvetlen életteliségét. A világ apró és hatalmas jelenségeinek poézisére egyaránt érzékeny, ugyanolyan ihletetten énekli meg a parti virágot és a történelmi tragédiát, a délszaki záport és a hegyláncot, a hagymafejet és a holdat, az érzéki szerelem mámorát és az emberi szellem gyönyörű kalandjait.
Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő 1904. július 12-én Parralban született és 1973. szeptember 23-án Santiagóban halt meg.
PABLO NERUDA: EGY HIMNUSZ AZ ÉLETHEZ
Lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát.
Lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét.
Lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel.
Lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit.
Lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
Élj most!
Légy merész ma!
Cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
(fordító: Somlyó György)
