„A mai napig azt érzem, hogy ezekért a szerepekért érdemes volt erre a pályára lépni” – mondta Almási Éva Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, akit a nemzet színészének választották.
Boldogító érzésnek nevezte az MTI-nek adott interjújában, hogy a „szakma krémje” a nemzet színésze elismeréssel tüntette ki. „Az ember ilyenkor először nem nagyon jut szóhoz, aztán kapkodja egy kicsit a levegőt, majd ráeszmél, hogy milyen fantasztikus, hogy a nagyszerű kollégák erre a címre érdemesnek találták” – fogalmazott a színésznő hozzátéve, azért is nagy elismerés ez, mert „azt mutatja, hogy valamit tettem és elértem ebben a szakmában”.
Almási Éva Budapesten született 1942. június 5-én. „Véletlenül” került a színészi pályára, amelybe később beleszeretett ugyan, de gyerekkorában még hegedűművésznek készült. „Kilenc évet jártam konzervatóriumba, de úgy éreztem, a Zeneakadémiára nem fogok bekerülni, így körbenéztem milyen akadémia van még” – tette hozzá.
Már a főiskola előtt színpadra került: a felvételin felfigyelt rá Szinetár Miklós, aki meghívta Polly szerepére a Koldusoperában. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa osztályába járt, 1965-ben szerzett diplomát. Attól az évtől a József Attila Színházban játszott, 1968-ban lett a Madách Színház tagja, 1987-ben a Vígszínházhoz igazolt, majd ismét a Madách társulatához szegődött. 1991-től szabadúszó, 1995-ben egy évadot a szolnoki Szigligeti Színháznál töltött, 1996-tól újra szabadúszó, több színházban is fellép, például a Karinthy Színházban és a Budaörsi Játékszínben is.
Felidézte, hogy korábbi zenei tanulmányai nagyban segítették színészi pályája során, kitartást, fegyelmet és komoly állóképességet tanult.
„Aki zenél, pontosan tudja, hogy mennyi gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy például Beethoven F-dúr szonátáját el tudja játszani. Megtanultam: ahhoz, hogy elérjek valamit, abba munkát kell fektetni” – hangsúlyozta.
Pályája legkedvesebb emlékeinek azokat a pillanatokat nevezte, amikor mások mellett Psota Irénnel, Sulyok Máriával, Márkus Lászlóval, Gábor Miklóssal, Kis Manyival állhatott egy színpadon. „Most azokról beszélek, akik ma már nem lehetnek köztünk, sokat tanultam ezektől a nagyszerű művészektől. Ők elfogadtak engem, és csodálatos volt velük játszani, tőlük tanultam a pályát” – fűzte hozzá.
Legkedvesebb szerepei között Jablonczay Lenke alakját említette, amelyet Szabó Magda Régimódi történetében formált meg, a Spanyol Izabellát, amelyben a Madách Színházban láthatta a közönség, valamint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabban Eszter szerepét emelte ki.
„A mai napig azt érzem, hogy ezekért a szerepekért érdemes volt erre a pályára lépni” – mondta Almási Éva. Mint mondta, ezekben az előadásokban sikerült a kollégákkal és a közönséggel együtt előidézni azokat a pillanatokat, amelyek olyanok voltak, „mintha egy pillanatra megállna az idő”.
Sokoldalú, magas fokú muzikalitással és mozgáskultúrával rendelkező művész, aki hitelesen tolmácsol pszichológiai igényű jellemszerepeket is. Klasszikus és kortárs darabokban, tragikus és könnyedebb hangvételű művekben egyaránt játszott, és énekes szerep is megtalálta. 1966 óta szerepel filmen – jellegzetesen mai nőalakokat formált meg -, és számos televíziós alkotásban is láthatta a közönség. Főbb színpadi szerepei: Glafira (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok), Mása (Csehov: Három nővér), Eszter (Déry-Presser: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Leila (Heltai: Az ezerkettedik éjszaka), Blanche (Williams: A vágy villamosa), Jablonczay Lenke (Szabó Magda: Régimódi történet), Erzsébet királyné (Shakespeare: III. Richárd), Júlia (Csodás vagy, Júlia), Erzsébet (Schiller: Stuart Mária), Eleonóra (Goldman: Az oroszlán télen). Szolnokon eljátszotta Örkény Macskajátékában Orbánnét.
Legemlékezetesebb filmes és tévés szerepei: Nyaralók, Próféta voltál szívem, A fekete város, Maya, Merénylők, Kettévált mennyezet, Villámfénynél, A kertész kutyája, Kreutzer szonáta, Egy szerelem három éjszakája, a kétrészes televíziós Bánk bán, A hídember, Charlie nénje, Boldog születésnapot, A két Bolyai. Sok pályatársához hasonlóan ő is kipróbálta a rendezést, többek közt a Thália Színház Új Stúdiójában 2003-ban színpadra vitte Osborne Dühöngő ifjúságát.
1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész, majd 1986-ban kiváló művész lett, 1997-ben a Kossuth-díjat vehette át. Ugyanebben az évben lett örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
Férje, Balázsovits Lajos színész, színigazgató, és lányuk, Edit is ezt a pályát választotta. Balázsovits Edittel Mark Ravenhill Shopping and Fucking című darabjában a Thália Színházban, majd 2013-ban a Popfesztivál bemutatásának 40. évfordulójára készült jubileumi vígszínházi előadásban is együtt lépett színpadra. „Furcsa szakma ez. Amikor a lányomat nézem, nagyon izgulok érte, de ahogy a színpadra állok, egy fiatal, tehetséges színésznőt látok” – hangoztatta Almási Éva kiemelve, hogy mindig szeretett lányával együtt játszani.
