20 éve, életének 78. évében hunyt el Janikovszky Éva Kossuth-díjas író. A gyermek- és ifjúsági irodalom népszerű alkotója 32 könyvet írt, könyvei 35 nyelven jelentek meg.
Janikovszky Éva Kossuth- és József Attila-díjas író 1926. április 23-án Kucses Éva Etelka Nanetta néven született (utóbb Kispál Éva) Szegeden, 1944-től a szegedi egyetemen hallgatott filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat, majd 1948-tól Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi karán szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult.
„Öregségemre – bocs, idős koromra – megadatott nekem az az öröm, hogy nem romlik a memóriám. Ugyanis már fiatal koromban is rossz volt.” (Janikovszky Éva: De szép ez az élet!)
Janikovszky Éva első könyve 1957-ben jelent meg, műveit az olvasók korhatár és fenntartás nélkül szeretik. A felnőtt és gyerekvilág konfliktusait humorba oldó, nagy sikerű könyvei a legolvasottabb könyvtári könyvek voltak.
Janikovszky Éva 1978-tól, azaz a megalakulás évétől 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulása biztosításáért tevékenykedő Staféta Alapítvány kuratóriumának, 1996 óta elnöke az Magyar Írószövetség Gyermekirodalmi Szakosztályának.
Janikovszky Éva írói munkásságáért megkapta a József Attila-díjat (1977), az Ifjúsági díjat (1979), a Gyermekekért-díjat (1986), a Greve-díjat (1990), a Budapestért-díjat (1993), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díját (1994). Az 1988-ban a Mosolyrend Lovagjává választott írót a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével, Móra- és Szent Imre-díjjal is kitüntették.
„Énszerintem az élet az elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én egész jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.” (Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?)
A Kossuth-díjat 2003-ban – betegsége miatt – otthonában vette át. Az elismerést Mádl Ferenc köztársasági elnök nevében Görgey Gábor akkori kulturális miniszter nyújtotta át az írónak. A nemzeti kulturális örökség minisztere az elismerés átadásakor azt mondta: Janikovszy Éva ezer Kossuth-díjat érdemelne azért, amit a magyar olvasóközönségnek és a legnehezebb olvasóközönségnek, a gyerekeknek nyújtott.
Janikovszky Éva az elismerés átvételekor azt mondta:
a gyerekeknek azt kívánja, hogy „békében és boldog világban nőjenek fel”.
Azzal kapcsolatban, hogy mennyit olvasnak a fiatalok és a felnőttek, optimizmusának adott hangot.
A Kossuth-díjjal kitüntetett író kitért arra, hogy a legutóbbi öt művét már kifejezetten felnőtteknek írta, s legnagyobb örömére sikerük van. Ezt az olvasóktól kapott levelek is mutatják – fűzte hozzá.
Janikovszky Éva úgy tartotta, hogy életének utolsó szakaszában megjelent könyvei „ajándékok, s írói életének ráadásai”. 2003. július 14-én Budapesten hunyt el, síremlékén is szerepel egyetlen öreg Mercedes-típusú írógépe, amely egész életén át kitartott mellette.
Janikovszky legismertebb művei: Csip-csup, Szalmaláng, Aranyeső (1962), Te is tudod? (1963), Ha én felnőtt volnék (1965), Akár hiszed, akár nem (1966), Bertalan és Barnabás (1969), Felelj szépen, ha kérdeznek (1968), Velem mindig történik valami (1972), Kire ütött ez a gyerek? (1974), Már óvodás vagyok (1975), A lemez két oldala (1978), Örülj, hogy fiú , Örülj, hogy lány (1983), A Hét Bőr (1985), Felnőtteknek írtam (1997), Mosolyogni tessék (1998), Ájlávjú (2000), De szép az élet (2001), Ráadás (2002).
