Száz éve született Janikovszky Éva, akinek könyvei generációk közös nyelvévé váltak. Nemcsak a gyerekekhez szólt, hanem a felnőttekhez is – finom humorral, pontos megfigyelésekkel és mély emberséggel.
„A gyerekek csak kicsik, de nem buták”
10 dolog, amit érdemes tudni a 100 éve született Janikovszky Éváról
Kevés olyan szerzője van a magyar irodalomnak, aki ennyire pontosan és szeretettel tudta volna megragadni a hétköznapok apró rezdüléseit. Janikovszky Éva könyvei első pillantásra gyerekeknek szólnak, de valójában legalább annyira a felnőttek önismeretét is szolgálják. Rövid mondatai, ironikus megfigyelései és a világra való rácsodálkozása ma is érvényesek.
1. Egy szegedi könyvesbolt árnyékában nőtt fel
1916. április 23-án született Szegeden Kucses Éva néven. Gyermekkorának egyik legfontosabb helyszíne nagyapja könyvesboltja volt, ahol hamar természetessé vált számára az olvasás és az irodalom közelsége. Nemcsak könyvek vették körül, hanem írók is: a visszaemlékezések szerint Móra Ferenc is gyakori vendég volt.
Ez a közeg nemcsak inspirációt adott, hanem egyfajta természetes viszonyt is a történetekhez: számára az irodalom nem távoli, emelkedett dolog volt, hanem az élet része.
2. Sokoldalú egyetemi tanulmányok formálták gondolkodását
Szegeden filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat hallgatott, majd Budapesten, az ELTE-n szociológiát, pszichológiát és filozófiát tanult. Ez a szellemi háttér később egyértelműen visszaköszön műveiben: pontosan értette az emberi viselkedést, a családi dinamikákat és a generációk közötti feszültségeket.
3. A hivatalnoki pályától a könyvkiadásig
Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt, ahol tankönyvekkel foglalkozott. Innen vezetett az útja a Móra Könyvkiadóhoz, amelynek később meghatározó alakjává vált.
1953-tól szerkesztőként, majd 1964-től főszerkesztőként dolgozott, és jelentős szerepet játszott a magyar gyerekirodalom megújításában.
4. Írókat segített, amikor az nem volt kockázatmentes
Nemcsak szakmailag volt meghatározó, hanem emberileg is. Több olyan szerzőt támogatott, akik politikai okokból háttérbe szorultak vagy tiltólistára kerültek. A Cultura.hu egyik írása szerint munkáját „mindig az emberség és a kiállás jellemezte”.
5. Több néven kezdte az írói pályát
Első könyve, a Csip-Csup 1957-ben jelent meg, még Kispál Évaként. A Janikovszky név később vált ismertté, és gyakorlatilag márkanévvé nőtte ki magát a magyar irodalomban.
6. Egyedi hang: kevés szó, sok jelentés
Janikovszky Éva stílusa összetéveszthetetlen. Rövid, tömör mondatai mögött pontos megfigyelések és finom irónia húzódik meg. Írásai gyakran a gyerek nézőpontját használják, de valójában a felnőttek világát tükrözik vissza.
Egy később előkerült írásában – amelyet a centenáriumra kiadott kötet is tartalmaz – így vallott:
„Szerencsémre én pozitívan szemlélem az életet, akármilyen, s igyekszem mindennek megtalálni a komikus oldalát.”
7. A gyerek–felnőtt viszony mestere volt
Könyveinek egyik legfontosabb témája a generációk közötti félreértés. A gyerekek logikája és a felnőttek elvárásai közötti különbségeket úgy mutatta meg, hogy közben egyik oldalt sem nevette ki. Talán legismertebb felismerése is ezt tükrözi:
„A gyerekek csak kicsik, de nem buták.”
8. Réber Lászlóval tökéletes alkotópárost alkotott
Szöveg és kép különleges egységet alkotott könyveiben. Réber László rajzai nem illusztrálták, hanem kiegészítették, sőt továbbgondolták a szövegeket.
Ahogy gyakran jellemzik őket: Janikovszky kevés szóval írt, Réber pedig „egyetlen vonallal rajzolt” – és ez a minimalizmus adta műveik különleges humorát.
9. Nemcsak könyvekben gondolkodott
Számos műfajban kipróbálta magát: írt tévéjátékot, filmforgatókönyvet, dolgozott lapoknak, és gyakran szerepelt rádióban, televízióban is. A Málnaszörp és szalmaszál című regényéből készült az Égigérő fű című film, amely máig ismert a magyar közönség számára. Az olvasóihoz forduló kedvesség, a humor számára nemcsak írói eszköz volt, hanem életfilozófia is.
„Meggyőződésem, hogy humor nélkül nem lehet élni.”
Műveit 35 nyelvre fordították le, és több mint kétmillió példányban keltek el. Ez különösen figyelemre méltó egy olyan szerző esetében, aki látszólag „egyszerű” hétköznapi helyzetekről írt.
Bár megkapta többek között a József Attila-díjat és a Kossuth-díjat is, ő maga egy egészen más pillanatot tartott a legfontosabbnak. Egy kislány kérdését idézte gyakran: „Éva néni, hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?” Ez a visszajelzés többet jelentett számára minden hivatalos elismerésnél.
10. Miért aktuális ma is?
2003. július 14-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik, síremlékén egy régi Mercedes írógép mása látható – azé az eszközé, amely egész életében hű társa volt.
A Janikovszky Éva meseíró pályázat immár több mint két évtizede ösztönzi a gyerekeket alkotásra. A 100. évforduló alkalmából emlékév indult, új kiadványok jelentek meg, köztük korábban publikálatlan írásokkal. Művei nem avultak el, mert nem korhoz kötött problémákról írnak, hanem emberi helyzetekről. A családi viták, a félreértések, a gyermeki logika és a felnőtt világ ellentmondásai ma is ugyanúgy jelen vannak.
És talán ezért olvassuk ma is: mert miközben nevetünk, magunkra ismerünk.
