1985 nyarán a zene történelmet írt: a Live Aid segélykoncerten a világ legnagyobb sztárjai álltak színpadra Londonban és Philadelphiában, hogy az afrikai éhezők megsegítésére gyűjtsenek. A kezdeményezés mögött az ír énekes, Bob Geldof állt, aki egy BBC-riport hatására döntött úgy: a rockzene erejét állítja a jó ügy szolgálatába.
1985. július 13-án rendezték meg minden idők legmonumentálisabb segélykoncertjét, a Live Aid-et: Londonban és Philadelphiában egy időben léptek színpadra a rock legnagyobbjai, a bevételt a szervezők az afrikai éhezők megsegítésére ajánlották fel, a koncertet a helyszínen mintegy 200 ezer, világszerte a tévéképernyők előtt majdnem kétmilliárd néző figyelte.
A globális eseményt kétmilliárdan követték a képernyők előtt, és nemcsak a popkultúra, hanem az emberi szolidaritás egyik legemlékezetesebb pillanata lett.
A vállalkozás motorja Bob Geldof, a Boomtown Rats ír punkzenekar frontembere volt, aki nézők millióihoz hasonlóan döbbent meg azon a riportfilmen, amelyet 1984-ben sugárzott a BBC az etiópiai éhezőkről.
Az évekig tartó aszály, a polgárháború és a gabonapiac kormányzati ellenőrzésének meghiúsulása az 1980-as évek elején katasztrofális éhínséghez vezetett, amely több százezer ember életét fenyegette Etiópiában.
Geldof úgy érezte, valamit tennie is kell, ezért Midge Ure, az Ultravox gitáros-énekese társaságában mozgósította a brit könnyűzene nagyságait, akik Band Aid elnevezéssel felénekelték a Do They Know It’s Christmas? című dalt. Ezt csak a szigetországban hárommillió példányban vették meg, és a Lady Diana temetésére újraírt Elton John-dal, a Candle In The Wind megjelenéséig a legkelendőbb brit kislemeznek bizonyult.
Geldof gyorsan rádöbbent arra, hogy még a nyolcmillió fontos bevétel sem lesz elegendő arra, hogy érdemben segítsen a szenvedőkön, ezért szuperprodukció megszervezésébe fogott. Ezzel egy időben Amerikában is zajlottak az események: a Band Aid sikerét „elirigyelve” Michael Jackson szervezésében az ottani sztárok is kiadtak USA For Africa néven egy jótékonysági lemezt We Are The World címmel. Ilyen körülmények között sikerült alig néhány hét alatt megszervezni a segélykoncertet, amelyen mindenki fellépett, aki valamit is számított a szakmában.
A londoni Wembley Stadionban 72 ezren, a philadelphiai JFK stadionban 99 ezren váltottak – igen borsos árú – belépőjegyet, további milliárdok a tévé előtt követték az eseményeket. (A szervezők eredetileg New Yorkot szemelték ki, de ott pénzt kértek volna a stadion használatáért.) A koncertet Londonban Károly herceg brit trónörökös és Diana hercegnő nyitotta meg, majd felcsendült a Status Quo Rocking All Over the World című nótája. A résztvevők egységesen 17 percet kaptak, a program Londonban a Band Aid, Philadelphiában a USA For Africa segélydalának eléneklésével zárult.
Kevesebb mint egy hónapnyi felkészülési idő alatt Geldof lenyűgöző művészek széles körének szolgáltatásait biztosította.
Az egyik legemlékezetesebb szereplés Phil Collinsé volt, aki a nap folyamán előbb Londonban énekelt a Wembley-ben, majd az óceánt átrepülve Philadelphiában is a dobok mögé ült, és ő lett az egyetlen előadó, aki mindkét Live Aid színpadon fellépett. Sokak szerint a Queen élete legnagyobb előadását tartotta, Freddie Mercury, összetéveszthetetlen félöves mikrofonjával, fehér trikóban és farmerben, hihetetlen színpadi jelenléttel uralta a színpadot.
Madonna és a U2 pedig ekkor lett igazi világsztár. Az eseményre újra összejött Philadelphiában a WHO, Black Sabbath, Bill Crosby, Stills, Nash és Young, továbbá a a Led Zeppelin. A rendezők tervbe vettek egy duettet is a két kontinens között, David Bowie és Mick Jagger adta volna elő közös számát, de a technikai nehézségek miatt ehelyett végül a videóklipet vetítették le.
A Live Aid rendezvényen – főként az előadók bemutatása céljából – megjelent más hírességek között volt Jack Nicholson, Bette Midler, Billy Connolly és Chevy Chase is. Talán a leghíresebb résztvevők Károly herceg és Diana hercegnő voltak a Wembley Stadionban.
A műsor közben adakozásra buzdították a nézőket, a pénztárcák azonban lassan nyíltak ki. A csalódott és ideges Geldof ekkor élő adásban használt egy szalonképtelen kifejezést, aminek meg is lett az eredménye – a koncert végén mintegy 150 millió font gyűlt össze.
A koncert a Do They Know It’s Christmas? (Londonban) és a We Are the World (Philadelphiában) előadásával zárult.
Geldof nem sokkal később tiszteletbeli lovagi címet kapott (lévén azonban ír, nem biggyesztheti neve elé a Sir szócskát), 1986-ban Nobel-békedíjra terjesztették fel.
Mivel a Live Aid-et egyedi és megismételhetetlen eseménynek tervezték, hivatalos felvételek nem készültek. A tévétársaságok azonban megőrizték közvetítéseiket, és a szaporodó kalózfelvételek miatt hat évvel ezelőtt – ezekre alapozva – a szervezők mégis kiadtak egy DVD-t.
A Live Aid öröksége ellentmondásosnak bizonyult, a kritikusok szerint a rendezvény ahhoz az Afrikát érintő sztereotípiát erősítette, ami a gyermekek éhezéséhez vezetett, és torzította a közvélemény külföldi segélyek iránti hozzáállását.
Húsz évvel a Live Aid után, 2005. július 2-án újabb monumentális szuperkoncertet rendeztek Live 8 címmel, ezúttal a világ tíz városában léptek fel a rock nagyságai, hogy felhívják a figyelmet a harmadik világ nyomorára.
