65 éves lenne Michael Jackson amerikai énekes, zeneszerző, a „pop királya”, aki meglehetősen ellentmondásos örökséget hagyott maga után, s miközben 750 millió albumot adott el, pályafutása végén a sajtó már inkább csak különcségeiről, szexuális botrányairól írt.
„A szórakoztatóiparban dolgozom hatéves korom óta… Ahogy Charles Dickens mondta: »Jó idők, rossz idők« De ez nem változtatta meg a karrierem… Néhányan szándékosan bántani akarnak engem, de nem veszem fel ezeket, mert szerető családom van, erős hitem és csodálatos barátaim, rajongóim, akikre folyamatosan támaszkodhatok.” (Michael Jackson)
Michael Jackson (teljes neve: Michael Joseph Jackson) 1958. augusztus 29-én az Indiana állambeli Garyben látta meg a napvilágot, nyolc testvére volt. Kiváló üzleti érzékkel megáldott apja öt muzikális fiából együttest alapított, s Michael már ötévesen fellépett a Jackson 5 tagjaként. A hetvenes évek egyik legnépszerűbb együttese hét év alatt 13 lemezt készített, rengeteg listavezető számmal. A sikernek azonban ára volt, Michael kiskorában került a show-bizniszbe, nem volt normális gyermekkora, apja lelkileg is, testileg is bántalmazta.
„Nézzék meg jól ezt a taknyost. Ő lesz a legnagyobb felfedezés a szeletelt kenyér óta”; a nagy fekete szórakoztatóművész, Sammy Davis Jr. mondta ezt az alig tízéves Michael Jacksonról, amikor meglátta testvéreivel fellépni.
Senki sem vitatta, még azok sem, akik nem szerették, hogy páratlan tehetség volt.
„Arról azonban feltehetően váratlan halála után sokan fogtak vitatkozni, mi döntötte romba az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb pop egyéniségét, és mi vitte idő előtt a sírba” – fogalmazott Göbölyös N. László szakíró.
A poptörténet egyik legfontosabb lemezeként számontartott Thriller 1982-ben jelent meg. A 27-szeres platinalemez, 80 hétig szerepelt a listán a legjobb tíz album között, és a világ legkelendőbb albumaként bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe is (a címtől tavaly fosztotta meg az Eagles legnagyobb sikereit tartalmazó lemez).
Sokan Elvis Presley-hez hasonlították, aki ugyanúgy mérföldkő volt a modern zenében és a show-bizniszben, mint Jacko és tündöklését ugyanúgy lassú pusztulás, majd korai halál követte. „Az udvaroncok megölték a Királyt” – mondta Elvis halálakor, 1977-ben John Lennon, utalva arra, hogy a tisztaszívű, a Mississippi-deltavidékről származó nagyszerű rock and roll-énekesből miként csinált pénzhajhász környezete egy lázadó egyéniségétől megfosztott, a középosztálybeli igényeknek megfelelő művészt, aki végső soron belerokkant ebbe az imázsba; a többit a drogok, a túlsúly, a gyógyszerek végezték el.
Michael Jackson, miként a Jackson 5, a „Detroit Sound” Berry Gordy Jr. terméke volt: az autóváros fekete zenészei az 1960-as évek polgárjogi mozgalmai idején – szemben az afroamerikai soul militánsabb szárnyával, amelynek élharcosa James Brown és Aretha Franklin volt – inkább a megbékélést, sőt, a fehér rendbe illeszkedést hirdették, ott akartak teret szerezni a soul- és a funky-zenének.
Ez a „megfelelési vágy” vagy kényszer Michael Jackson egész életét meghatározta és akarva-akaratlanul Elvisre akart hasonlítani. Egyes életrajzírók szerint ezért vásárolta meg Elvis egyes dalainak jogait, ezért (is) vette feleségül Elvis lányát és a Neverland nevű birtoka alig titkoltan Presley memphisi Graceland rezidenciájára utalt. 1988-ban megjelent önéletrajzában, a Moonwalkban (Holdjárás) Jackson tagadta a párhuzamot, de annyit megjegyzett: „érdekel, hogy Elvis hogyan pusztította el magát, azért, mert én soha nem akarok e tévútra lépni”.
Ennek ellenére ő is belefutott ebbe a csapdába és a megfelelési kényszer súlyos identitászavarhoz vezetett nála. Első szólólemeze 1972-ben jelent meg, a még ugyanabban az évben kiadott Ben már listavezető lett
. Az igazi áttörést az Érdemes megnézni az 1979-es, Sydney Lumet-rendezte „fekete Ózt” (The Wiz), amelyben Diana Ross volt Dorothy, és Jackson énekelte-táncolta a Madárijesztőt. Ekkor már fogalom volt rendkívüli hajlékonysága, „csont nélküli mozgása”. Itt és az ugyancsak 1979-es Off The Wall lemez borítóján még egy szép, megnyerő fekete fiú látható. A lemez a hétszeres platinalemez a szupersztárok közé repítette, és még mindig csak huszonegy éves volt.
Az 1982-es Thrilleren még nem annyira feltűnő a változás, de észrevehető, hogy mintha megszabadult volna „negroid vonásaitól”, az öt évvel későbbi Baden látható fotó viszont már egy kifehérített, androgin figurát láttat.
Jackson fehér szeretett volna lenni, amiért a fehérek nevettek rajta, a feketék pedig megvetették.
Persze mindez nem volt annyira feltűnő, amíg zenéje jó volt, ráadásul egyike lett azoknak, akik naggyá tették a videóklip műfaját. A Thriller zombifilmjét John Landis rendezésében ma már tanítják, figyelemre méltó volt a Bad „alvilági” párbaja, a They Don’t Care About Us dobfelvonulása de – miközben zenéje fokozatosan üresedett – a klipek egyre fényűzőbbek és egyre unalmasabbak lettek, miközben Jackson táncaival, szinte gépemberi mozdulataival egyre inkább ismételte önmagát és az Earth Song nemes célú szépelgésével már fényévekre volt önmagától.
Újabb és újabb sikeres albumok következtek, mint a Bad (1987) és a Dangerous (1991), az előbbiről hat listavezető dal került ki, turnéja 125 millió dolláros bevételével a mai napig világrekord. 1985-ben írta meg Lionel Richie-vel a We Are The World című dalt, amelyet az amerikai könnyűzene legnagyobb sztárjai adtak elő, a bevételeket az afrikai éhezők megsegítésére ajánlották fel.
(Jackson maga is sokat jótékonykodott, 39 szervezetnek több mint 500 millió dollárt adományozott.) Az 1995-ös HIStory: Past, Present and Future című dupla album első korongja válogatás, a második új dalokat tartalmazott. Remixalbuma jelent meg 1997-ben , majd 2001-ben, hat év után jelentkezett új anyaggal.
Az Invincible, Jackson utolsó stúdiólemeze azonban a tőle megszokottnál kevésbé bizonyult kelendőnek, és kritikai fogadtatása is langyosabb volt.
A színpadon, mesés körítéssel, a belőle áradó karizmával és a gyerekkorában szó szerint „belévert” profizmussal még a 90-es években is le tudta nyűgözni közönségét, miközben a valóságos Michael lassan igazi zombivá vált.
Személyisége vitatottá vált egy idő után
A felnőni képtelen Jacksont, aki valószínűleg egész életében nem ébredt fel saját álomvilágából, egyre inkább hatalmába kerítették paranoiái. Rengeteget írtak hipochondriájáról, miközben egészségét aláásták a sorozatos plasztikai műtétek, a bőrfehérítések és a gyógyszerek: amikor például Budapesten járt 1996-ban, a Kempinski szállóban kétóránként kellett lakosztályában cserélni a törülközőket.
Lisa Marie Presley mesélte róla, hogy még ő, a felesége sem láthatta smink nélkül. Az utcán maszkban járt, gyakran aludt oxigénsátorban. Amíg ment a szekér, akkor mindezeket az „excentrikus sztár” számlájára írták. Művészi hanyatlásával azonban ezek már ugyanúgy irritálóvá váltak a média révén a világ szemében, mint infantilizmusa és innen már csak egy lépés volt a pedofília vádja, amit ő hozott saját magára egy szerencsétlen nyilatkozatával. Az igazságot valószínűleg soha nem tudjuk meg.
1991-ben egy tizenegy éves fiú családja molesztálással vádolta meg, az ügy peren kívüli megegyezéssel zárult. Sokak vélik úgy, hogy megtépázott hírnevének helyreállítása érdekében kötött nem sokkal később házasságot Elvis Presley lányával, Lisa Marie Presleyvel, majd válásuk után egy Debbie Rowe nevű ápolónőt vett el, akitől két gyermeke született, de két évvel később tőle is elvált.
Harmadik gyermek 2002-ben mesterséges megtermékenyítéssel fogant, anyjáról semmit sem tudni. 2005-ben újabb gyermekmolesztálási per indult ellene, de minden vádpontban felmentették. Akkoriban már úszott az adósságokban, problémáira gyógyszerekkel próbált megoldást találni, a rabjuk lett.
Tizenkét év után, 2009 tavaszán jelentette be, hogy újra turnéra indul, de erre már nem kerülhetett sor. Az énekest 2009. június 25-én holtan találták Los Angeles-i otthonában, halálát altató-túladagolás okozta, újraélesztése nem sikerült. Orvosát gondatlanságból elkövetett nem szándékos emberölés vádjával a maximálisan kiszabható börtönbüntetésre ítélték. A halálhír sokkolta a közvéleményt, a temetést egymilliárdnál többen nézték a televízióban. 50 éves volt, 50 fellépésből álló londoni koncertsorozatán készült a nagy visszatérésre.
Hihetetlen karrierjét folyamatos botrányok, gyerekmolesztálási és pedofil vádak árnyékolták be, miközben talán ő volt a valaha élt legtöbbet adakozó sztár. Jackson halála után – mint annyi sztár, köztük éppen Elvis esetében – elszaporodtak a barátok és ismerősök, akik megírták vele kapcsolatos emlékirataikat. 2019-ben jelent meg a zenész gyermekekhez való kötődéseit boncolgató dokumentumfilm, a Leaving Neverland megosztotta a világot, sokan örökre hátat fordítottak zenéjének. A filmben két, ma már harmincas éveiben járó férfi beszél arról, hogy Jackson gyermekkorukban barátjává fogadta, majd szexuálisan molesztálta őket.
