Einstein és Szilárd Leó között igazi barátság alakult ki…
„Minden részletről tudni akart, még arról is, ami csak a kutató ködös fantáziájában merült fel vagy ott sem. Az utolsó csepp információt is kicsavarta partnereiből, mint a citromból a levet. Maguk a kérdések arra késztették a válaszolókat, hogy mondanivalójukat a lehető legnagyobb mélységig gondolják újra, amiből néha persze az derült ki, hogy zsákutcában kóborolnak, és mindent gyökeresen másképp kellene csinálniuk. Nem mindenki szereti az ilyet.
De azért van, aki igen. Például Einstein. Megismerkedésük után hamarosan igen közel kerültek egymáshoz: a merőben új gondolatokra gyerekesen nyitott, alapjában félénk két férfi barátsága volt ez. Szívesen sétáltak vagy üldögéltek együtt, és játszadoztak közösen kedvenc játékszerükkel, gondolataikkal. A beszélgetések tartalma persze javarészt örök titok marad. „Dialógus alakult ki, utána barátság, néha kölcsönös függőség, mely évekig virágzott”– írja Lanouette.
Forrás: Palló Gábor: A kívülálló: Szilárd Leó, Fizikai Szemle, 1993
