Osvát Ernő szigorú véleményétől minden fiatal szerző reszketett, Illés Béla és Lackó Géza is…
Velem is az történt, amit Laczkó Géza írt meg, s annyian mások: az Osvát-viszony első szakasza mindig a változtatás nélkül közölt írások boldog nászideje.
Azután következik a fordulat, a mutatvány, az alkimisták mesterfogása: a nagy átváltoztatás. Aminek bevezetője: a teljes visszautasítás. Laczkó ekkor – ahogyan emlékezésében írja – méltóságos hangon megkérdezte őt:
– Hogy van az, szerkesztő úr, hogy aki eddig kinyomatásra méltó, jó „figyelő”-ket írt, most egyszerre nem tudja megírni őket?
Osvát Ernő ránézett pápaszeme fölött, megkínálta kedves szivarjával, egy prenzados-szal, s így szólt:
– Valóban uram, de ki mondta önnek, hogy előbbi figyelői jók voltak.
Forrás: Illés Endre: Krétarajzok
