Tóth Kálmán költőnek egészen nagy haszna lett abból, hogy a hivatalban „elírták” a foglalkozását…
A Bach-korszak elején, adóösszeíráskor, a beamter azt kérdezte Tóth Kálmántól, hogy mi a foglalkozása?
– Író vagyok – felelte a fiatal poéta.
– Also Schreiber? (Tehát írnok?)
– Nem egészen; talán inkább Schriftsteller (író).
– Eh, Schwabbelei! (Fecsegés!) – kiáltotta mérgesen a beamter. – Ne tónitson móko nekem némedull!
És beírta, hogy Schreiber.
Ennek következtében Tóth Kálmánra évi öt forint adót vetettek ki; s nem is fizetett többet az egész német világban, még akkor sem, mikor harmincezer forintra rúgott az évi jövedelme. Igaz, a koronázás után aztán maga jelentkezett, hogy adóztassák meg igazságosan.
