Honoré de Balzacot gyakran zaklatták hitelezői, azonban ő nevetve válaszolt…
Balzac, akárcsak kortársa, idősebb Alexandre Dumas időről időre úszott az adósságban. Nagyobb összegű tartozásai miatt a kisebbekkel alig törődött. Pedig – ahogy lenni szokott – éppen az ilyen hitelezők zaklatták úton-útfélen.
Egyszer fenyegető hangú levelet kapott – egy fűszerestől:
„Monsieur Balzac!
Amennyiben ön nem rendezi a nálam fennálló, csaknem öt franc-ra rúgó adósságát, kénytelen leszek a problémát jogi útra terelni, és ön ellen végrehajtást kérni.
Maradok továbbra is kiváló tisztelője:
Az Úrnak igen alázatos szolgája:
XY fűszeres”
Balzac ezen a befejezésen még el is nevette magát. Néhány perc múlva a következő válaszlevelet írta:
„Tisztelt Uram!
Közeledik az év vége. Tudatnom kell Önnel, hogy szilveszter estéjén szokásom száz hitelezőm nevét egy kalapba gyűjteni, és pontosan éjfélkor egy nevet onnan kihúzni.
A szerencsés nyertes abban a jutalomban részesül, hogy újévkor kifizetem neki az adósságomat.
Amennyiben Öntől még egy ilyen pimasz hangú levelet kapok, kénytelen vagyok kihagyni a következő sorsolásból.”
