A Magyar Színház igazgatói irodájába beállít egy fiatalember. Faludi Jenő az akkori igazgató épp Csortos Gyulával tárgyalt, de azért beengedték a jövevényt…
– Parancsoljon – szólt Faludi.
– Kérem, igazgató úr, színész szeretnék lenni.
– Jó kérem, akkor hát szavaljon valamit.
Az ifjú belekezdett a „Simon Judit”-ba, de bizony olyan szörnyűségesen pengette a rímeket, hogy a „vizsgabizottság” kétségbeesve szakította félbe, az „élvezetes” előadást.
– Mondja, kérem, miért akar Ön színész lenni?
A fiatalember önérzetesen adta elő az egyik leghíresebb mondatot:
– Mert nagy tehetséget érzek magamban.
Csortos Gyula nem állta meg közbeszólás nélkül:
– Akkor igyék egy pohár vizet.
– Miért kérem?
– Mert bolondul érzi magát.
