Latabár Kálmán egy nap kedélyes nevetés közepette lépett be az Operettszínház kapuján…
A portás rögtön meg is kérdezte:
– De jó kedve van művész úr! Min nevet olyan jót?
– Hajaj, ha maga azt tudná! – felelte hangosan nevetve Latabár.
– De azért magának elmondom. Tudja, tegnap egy remek viccet hallottam. Hű, de még milyet! Már elfelejtettem ugyan, de még mindig nevetnem kell, ha rágondolok…
