Sigmund Freud még kabátjának tolvaját is megértette…
Sigmund Freud egy napütéses délelőtt beugrott a taxiba, s felső kabátját a hátsó ülésre dobva, elvitette magát egy hivatalba, ahol sürgős elintéznivalója volt.
Mire dolga végeztével visszatért a kapu előtt hagyott kocsihoz, az autó körül valóságos kis csődület kerekedett. Mint kiderült azért, mert miközben a sofőr utasára várakozva újságot olvasott, az átmeneti kabátot valaki kilopta az ülésről.
− Saját magának köszönheti a dolgot, uram! – szólt rá Freudra a tömegből az egyik bámészkodó. – Az ember egy jó átmeneti kabátot nem hagy őrizetlenül az autóülésen.
− Miért lett volna őrizetlen az a kabát – avatkozott közbe egy másik ismeretlen. – Elvégre ott ült a kocsiban a sofőr, neki kellett volna vigyáznia az autóban hagyott holmira. Szerintem a sofőr a hibás.
− Dehogy a sofőr! – vélte egy harmadik. – A hivatal portása a felelős. Kint állt a kapuban, ha látta, hogy valaki benyúl a kabátért, miért nem kapta el az illetőt?
Freud megértően bólogatott:
− Igazuk van, uraim! Valamennyien hibások vagyunk, csak a tolvaj ártatlan. Hisz ő nem tett mást, mint választott mesterségét gyakorolta.
