A költő, aki a semmiből tud költeni! – mondogatták Bernát Gáspár ügyvéd-költőről, a 19. század egyik leghíresebb bohémjáról, mindenki Gazsi bácsijáról, aki csak az irodalomnak és a barátságnak élt.
A reformkorban díszes sora volt azoknak, akik ügyvédi diplomával a kezükben peres iratok helyett verseket és regényeket írtak. A dalköltő és anekdota író Bernát Gáspár nevét lassanként bevonja a feledés pora, noha Arany János három költeménye halhatatlanná tette.
Pest bohém költője az irodalom mellett egyetlen szenvedéllyel bírt; élt és halt a jó színházi darabokért, mégis ritkán látták őt a nézőtéren. Ennek is megvolt az oka…
Gazsi bácsinak hosszú, tipegő járása volt. Egyszer éjjel tizenegykor a Nemzeti Színház előtt találták barátai.
– Hova, hova olyan sietve, öreg?
– Megyek a színházba.
– Patvarba, hiszem már régen vége az előadásnak!
– Igen, de én a holnapi előadásra megyek!
