Augustus császár korában több jelentős költő élt Rómában, köztük Horatius, Vergilius és Propertius. Maecenas, a nagy művészkedvelő, hű barátja volt mindhárom költőnek.
Horatiusnak és Vergiliusnak birtokot adományozott, Propertiust pedig állandó pénzsegélyben részesítette. Sőt, egy alkalommal, mikor a költőt kínzó fogfájás gyötörte, egyenesen Thébából hozatott orvost számára, aki rendbe is hozta a költő fájó fogait. Propertius azonban nem bizonyult hálásnak pártfogója iránt.
Amikor megtudta, hogy két vetélytársa, Horatius és Vergilius nagyobb kegyben áll Maecenesnál, mint ő, maró gúnyverset írt jótevője ellen. A jószívű Maecenasnak nagyon fájt ez a nem várt hálátlanság, és amikor elolvasta a gúnyverset, állítólag így sóhajtott fel:
– Ha tudtam volna, hogy belém harap – nem csináltattam volna meg a fogait!
