Tóth Kálmán költőnk 1850 tavaszán Pestre jött Bajáról. Kora reggel a Nagy-Kristóf előtt álldogált. Egyszerre lerepül pörge kalapja…
Hátulról ütötte le valaki. A fiatal poéta dühösen fordul meg, s mit lát?
Egy feketesárga uniformisos rendőr a sárba tiporja a kalapját, mondván:
– Was? Betyárenhut? Da hast’s! (Mi? Betyárkalap? Nesze!)
Ennek után a policáj karon ragadta Tóth Kálmánt, bevonszolta a legközelebbi kalapos boltba s rámutatott a hajadonfejű ifjúra:
– Adjanak ennek az embernek kalapot!
Tóth Kálmánnak a fejébe nyomtak egy iszonyatos Angströhret, a rendőr pedig belenyúlt a zsebébe (mármint a Tóth Kálmánéba), és kivette belőle a tárcát:
– Was kost’s? (Mibe kerül?)
Aztán fizetett és odalökte a tárcát:
– Jetzt kann er geh’n! (Most már elmehet kend!)
