Rahmanyinov és Stravinsky mindig becsmérlően nyilatkoztak egymásról, ezért Arthur Rubinstein megdöbbent, amikor egyikük a másikkal együtt hívta vacsorára.
A két feleség – magyarázta végül Rahmanyinov – megismerkedett egymással, és összebarátkoztak.
Eléggé nehezen indult a beszélgetés, mert Stravinsky* hiába próbált udvariaskodni, Rahmanyinov ellenállt. Aztán, némi itóka után, Stravinsky pénzügyi nehézségein kezdett gúnyolódni.
– A Petruska meg A tűzmadár egy fikarcnyi jogdíjat se hozott neked!
Stravinsky előbb elvörösödött, aztán fehér lett:
– És a te zongoraversenyeid meg a cisz-moll prelűdöd, amiket még Oroszországban adtál ki? – vágott vissza. – Zongoráznod kellett, hogy meg tudj élni.
Már épp súlyos összeveszéstől lehetett tartani, amikor a két zeneszerző egyszer csak barátságosan leült egymás mellé, és elkezdték számítgatni, mennyit kereshettek volna, ha a történelem másképp alakul.
*Igor Stravinsky neve mára állandósult, ezért mi is ennél maradtunk, miközben a többi orosz születésű szerzőnél megtartottuk az orosz névalakot.
