Cholnoky Jenő zavarba jött egy különvonaton…
Cholnoky Jenő azt vallotta, hogy „a tudományos munkát csak az végezheti jó eredménnyel, aki derülten fogja föl az életet, szenvedélyes szeretettel rohan az ismeretlen ellen, minden veszedelmen és nélkülözésen keresztül, bizonyos szent könnyelműséggel”. Egy kalandját így írta le:
„Augusztus 22-én indultunk a pompás Pulmann-kocsikból összeállított különvonaton. A vonat hálókocsikból, étkezőkocsiból s egy nagy társalgókocsiból állt. Csak a kirándulás tagjai voltak rajta, tehát nagyon kényelmes volt. Csak a hálókocsik berendezését találtuk nagyon ügyetlennek. A kocsi két oldalán fülkék vannak, ezeket a középen lévő folyosótól hatalmas, nehéz függönyök választják el. A függönnyel elzárt fülkét a két egymás felett levő ágy teljesen kitölti, úgyhogy az embernek nem marad vetkőző helye. Most nem volt nagy baj, mert minden fülkében csak egy utas volt, de más alkalommal megtörtént, hogy az alsó ágyban egy nő, a felsőben meg én aludtam.
A függöny mögé állva úgy kellett levetkőznöm, hogy a „hölgy” végignézte. Csak legalább a fal felé fordult volna! Bocsánatot kértem, de gorombán szólt rám, hogy mi köze hozzája! Ám, ha neked tetszik — gondoltam —, nekem is mindegy s azzal bizony úgy kifejtettem magamat a ruhámból, mintha ott sem lett volna!
A vetkőzés azért nem kellemes, mert a folyosón folyton jönnek-mennek. Ha valaki óvatosan ment, hogy meg ne lökje a függönnyel eltakart embert, akkor tudtam, hogy ez európai.
De ha úgy ment, illetőleg rohant, hogy majd fellökte az embert, akkor tudtam, hogy amerikai üget el mellettem amerikai kíméletlenséggel. Hiszen másként igyekeztek nagyon előzékenyek és udvariasak lenni, de ha ez nem mindig sikerült, mert nem volt meg hozzá a kellő nevelés.”
Cholnoky Jenő: Utazásaim, élményeim, kalandjaim. A különvonat
