Diego Maradona híres volt arról, hogy kiállt a véleményéért…
Diego Maradona neve ma is gyakran feltűnik az argentin nyugdíjasmeneten – fotókon, matricákon, táblákon. Egy régi történet különösen jól megmutatja, miért vált a futballikon a hétköznapi emberek szimbólumává.
Buenos Airesben szerdánként gyakran összegyűlnek a nyugdíjasok – követelnek, küzdenek, tiltakoznak. Az ilyen felvonulásokon ma is feltűnik egy-egy arc a plakátokon: Maradona mintha maga is jelen lenne. Pablo Llonto újságíró úgy véli, ha élne, Maradona ma is kimondaná mindazt, amit sokan nem mernek.
A legendás pillanat 1992. október 14-én történt, José María Muñoz sportújságíró emlékére rendezett virrasztáson, a Sportújságírók Körének székházánál, a Tucumán és a Rodríguez Peña utca sarkán. Alig néhány háztömbnyire éppen Norma Plá és társai vonultak a nyugdíjakért szervezett tiltakozáson. Amikor híre ment, hogy Maradona a közelben van, a tüntetők azonnal felé vették az irányt – a nép szeretete és kíváncsisága ellenállhatatlan volt.
Juan Stanisci író örökítette meg a jelenetet a Halál a nyugdíjasokra című írásában, amely a Maradoniai krónikák kötetben jelent meg. A történet szerint a focista éppen kiszállt az autójából, amikor egy tüntető odaszólt neki:
– Be vagy csapva, öcsém!
Maradona visszafordult.
– Mi bajod van? – kérdezte. – Azt hiszed, nem érdekelnek a nyugdíjasok? Nekem jobban fáj, mint neked – mondta, de mintha a levegőnek beszélt volna.
– A mi mezünket kellene viselned.
– Én a nyugdíjasokat védem. Hogyne védeném őket? Igazi gyávák lennénk, ha nem állnánk ki értük.
A tömeg ekkor tapsban tört ki, és néhány másodperc múlva már egyetlen hangként zúgott a jól ismert kórus: „Diegooo! Diegooo!”
Az epizód mára kultikus történetté vált Argentínában – egy pillanat, amikor a világklasszis futballista nem a pályán, hanem az utcán bizonyította, mennyire az emberek oldalán állt.
