A kortársak rendkívül művelt, szellemes és csinos asszonyként emlékeznek meg Periklész második feleségéről, Aszpásziáról, aki Szókratész körében is megfordult, s szónoki művészetét maga a mester és tanítványa, Platón is dicsérte. Hogy került egy örömlány Athén vezetői közé?
Aszpászia és barátnője izgatottan hagyta el a hajót, és igyekezett befelé Athénba. Idegen nők azonban csak mint örömlányok érvényesülhettek abban az időben (Kr.e. V. sz.) a városban, mert attikai férfiak csak attikai nővel köthetett törvényes házasságot.
A két intelligens, művelt milétoszi lány úgy tekintette a kurtizánmesterséget, mint egy trambulint, amelyről magasra ugorhatnak. És a sors úgy akarta, hogy ne is csalódjanak reményeikben. Alig érkeztek meg a városba, máris összetalálkoztak Periklésszel. A népvezért azonnal elbűvölte Aszpászia ragyogó szemének rajongó pillantása. Nézte egy darabig a szép lányt, majd megkérdezte, mi a neve.
– Aszpászia vagyok, Axiokhusz leánya. Most érkeztem Milétoszból a barátnőmmel – felelte. Periklész ebből megtudta, hogy a lány csak kurtizán lehet. Elköszönt és továbbment.
Másnap reggel a barátnők bejárták a várost, elhaladtak a nagy fal mellett is, amelyre az athéni férfiak üzeneteket írtak fel az örömlányokhoz. Ha a nő szívesen vette a férfi közeledését, ott várta be a szerelmes szavak íróját. Aszpászia majdnem elájult az örömtől, amikor megpillantotta a falon saját nevét és alatta Periklészét. Este már a férfi karjaiban pihent. Ettől kezdve egy életen keresztül igaz társa lett az athéni állam irányítójának.
