Előfordult, hogy a nosztalgia vitte rá a könyvírásra a krimik királynőjét…
„Szerettem volna újraélni, és kiélvezni az emlékezés örömeit, megírtam az Így éltünk Mezopotámiában című vidám kis könyvet, még a felejtésre ítélt apró dolgokat is. Sidney Smith természetesen rögtön tiltakozott.
– Ezt nem kellene kiadni, Agatha.
– Pedig arra készülök.
Sidney Smith rosszallóan nézett rám. Az ebben a könyvben megjelenített érzelemvilág távol állt tőle, és azt sem tudta összeegyeztetni a maga kálvinista világfelfogásával, hogy valaki azt csinálja, amire belső, személyes késztetést érez. Max sem igazán örülne neki, mondta. Ebben azonban kételkedtem.
– Nem hiszem, hogy helytelenítené hiszen ő is szívesen emlékszik a közös dolgainkra. Sohasem mernék komoly könyvet írni a régészetről, mert tisztában vagyok azzal, hogy sok durva hibát követnék el.”
Forrás: Agatha Christie, Életem, Európa Kiadó
